nem vagy senki a semmi falán
keretezett képek és a magány
tiporja lázasan én-valódat
füstként foszló kétes holnapodat
csak képzeleted festi már színesre
mondd barátom kinek van ehhez kedve
fejed felett vad villámok cikáznak
másutt azúr kék ég a napsugárnak
fényét te csak messziről csodálod
melegéről a festett rózsa álmok
alig jutnak zilált agyad rekeszébe
mondd barátom kinek van ehhez kedve
a csapos csak meleg sört szolgál fel
az életed ma is parlagon hever
mint pitypang deszantok szállnál a légben
helyette a sár visszatart éppen
és lassan befolyik minden apró résbe
mondd barátom kinek van ehhez kedve
a világ mégis szép hidd el barátom
színes virágok illatát csodálom
apró csodák hada fűszerezi a létet
csengő mosolyával a tavasz vár majd téged
részese lehetsz az élet énekének
fénybe vágysz s e fény a földi élet
ajánlás
herceg az életünk rövidre szabott
sok gondot bajt kevés örömet rakott
a hátizsákba ki ott fenn koordinál
s mosolyogva int majd a kapunál
ha megérkeztem letörten komoran
ember maradtál benned nem csalódtam