"savak ölik szegény magányos fákat
ledöntik az erdők oszlopcsarnokait"
(Benjámin László: A tettes nyomai)
vajon mit látsz ha egyszer eljössz
megnézni hogy a föld milyen
lesz-e még akkor fű fa és ember
parázslik-e még az értelem
lesz-e kék ég tavaszi napfény
vagy benzingőztől terhes a lég
ez öleli át egykor csodás bolygót
„elszökik a maradék oxigén”
látod-e majd hogy mit tett az ember
ki mindenen otthagyta keze nyomát
hisz pénzéhsége mint a tenger
megölte csodás kék otthonát
halotti maszkját leveti egyszer
és újra éled a kiégett föld
de ahhoz már nem kell a tékozló ember
az űrből jött hozza el az ősi erőt