"Eljön a perc, amikor az ember felismeri,
hogy nincs értelme tovább vándorolni.
Akárhova megyünk, magunkat
úgyis magunkkal visszük"
(Jagos István Róbert)
ha itt az óra akkor menni kell
a magadba döntött méreg kehely
erősíti a világ torz és rohadt
szanaszét szórva vágy szilánkokat
a fájdalomküszöb néha alacsony
torzult álmok közt csak néma közöny
a lét foga csattog húst marcangol
átok-eső hullik rád valahol
ordít a csended nincs kapaszkodó
háttér elmosódott felejteni jó
lenne ha tudnál de pörög az agy
holnap már nem leszel aki ma vagy
perzselő a tűz és emésztő a vágy
marcangolt lélekkel élni tovább
döntesz lépsz és lélekben feladod
elköszönni nem tudsz nem akarod...
ajánlás
herceg tudod ha végére ért az élet
megpihenni talán hozzád megtérek
búcsúzni a léttől csak szépen szabad
ez nem lehet most terhes gondolat
találkozunk egyszer a túloldalon
rájövünk az élet nem is volt fájdalom...