tényleg csak egy mátrix az életem
néhány apró anziksz a létemen
mi átsegít hogy kicsit szabad legyek
törjek virtuálisan követ hegyet
szakadt ruhában lanyhuló izom
csákány nyeléhez forr lassan a karom
fekete fehér oly kiszámítható
törölni nem lehet új lap nem osztható
csendre vágyom már céltalan zaj helyett
szürkére festett égen a fellegek
már eltakarják az éltető napot
apám az álmok hazudtak nagyot
de csillagszemed ma is vigyáz reám
intelmed betölt egy élet-óceánt:
"embernek maradni az idő rohan
becsület tisztesség a jó út fiam"
ajánlás
herceg akkor régen nem kellett tanács
magam útját jártam ma legalább
büszkén mondhatom ember maradtam
tanácsot apám mégis megfogadtam
tovább adtam bár fiam nem született
lányom viszi tovább az intelmeket
csupán fénykép mi itt van a kezembe'
melyről apám lányom mosolyog szemembe