március idusán tizenhét éve
mikor elhagytál minket jó-apám
pontot téve egy élet végére
a halál ült tort az élet fonalán
három napig tartott ott a kóma
betegség tépte marta testedet
mintha az elmúlás megnyugodott volna
mikor a szíved már nem verdesett
mi döbbenten álltunk mert reméltük
erős akarattal még visszatérsz
csak emléked mit magunkkal vittünk
ez a hála a dolgos életért
de gyorsan halad a múló idő
bizony már az én hajam is őszül
apák napján nem lesz virágeső
a sírra csupán egy csokor kerül
ajánlás
herceg az apám kemény ember volt
de családjáért mindent megtett volna
hidd el csillagként most is ott ragyog
lelkembe égve szívembe zárva
szülőként nekem nagybetűs APA volt
szelleme bennem él a test az ami holt