"a lélek egyre
igényesebb
magadban építed fel
mi hátra van..."
(Petri György: Ballada)
sok ezer éve keresem kutatom
a helyes út vajon hova vezet
átmászva sok-sok épített falon
csendeket keresve zajok helyett
törött cserepek sértették a lábam
de hitem magamban most is töretlen
harag és gyűlölet helyett a mában
előre megírt sorsom eleresztem
lehetnék bármi ember és isten
a teremtés lángja mindünknek adott
ha megszülettünk testünk meztelen
így megyünk el ha erőnk elhagyott
még utoljára repülve a széllel
csak emlék marad tele szenvedéllyel
ajánlás
herceg oly sokszor próbáltam járni
utamat e földi küldetésben
egy kicsit mindig jobb emberré válni
s fáklya lenni a sötétségben
talán sikerült akkor megnyugszom én
ha nem újra szólít majd a földi lét