"törékeny nyakcsigolyád roppan
guillotin-fogsorunk alatt."
(Baka István: Rekviem-töredék)
mézbe mártott vaskos hajókötél
úszik a légben az orrod előtt
csendben tétován nyalakodni jöttél
de most sem éred el mint azelőtt
de álmodni jó a vetett koncról
mit onnan hol sok van dobnak eléd
és fentről a híres magas polcról
nem látszik hogy küzd vagy szenved a nép
görbül a gerinc csigolyák roppannak
az eltorzult ajak hozsannát üvölt
a filléres szavak hazugságot szórnak
csak a szél talán az mi tisztán süvölt
a méz már eltűnt de a kötél még leng
újabb lyuk a szíjon és néma csend
ajánlás
herceg most mondd tényleg ezt akartad
kis népet sújtson mindig minden járom
mikor emeled fel érte a szavad
végre hogy újra szabadon szálljon