már sólyomszárnyon suhan az éjjel
aprócska álmok halmaza mozgat
majd zilált aggyal nézhetek széjjel
reggel ha újra kisütött a nap
széttört álmokkal mozgalmas az éj
verítékben úszik paplan és párna
keserű már a könnybe fulladt kéj
ablakot nyit egy másik világra
megtörni csendben nem lehet a cél
olykor a zaj csak a csendet váltja
szűnni nem akaró reményem acél
jelet metsz a holnap homlokára
eddig béna szárnyam újra felemel
a sorsom újabb teherrel felel
ajánlás
herceg tudom csak a remény éltet
sorjázva elém újabb vágyakat
talán így nem fog rajtam az enyészet
jelet hagyhatok mutatva magamat
ott abban az utolsó pillanatban
emlékké válok emberi agyakban