hová lettek az elcsókolt álmok
tört emlékek délibábja tarka
sebzett szárnnyal már soha nem szállok
földi létnek leszek martaléka
a hegy megöl a csúcsra nem jutok fel
mert szikla hó fagy állja utam
marcangolt sebektől a test nem felel
vihar tépte tájban látom magam
de dőreség a korai ítélet
talán messze az utolsó vacsora
amíg élek folyton csak terelget
a hosszú élet illékony kámfora
hozsannát zenghetne mindennap ajkam
hinni csak magamban vallom vallottam
ajánlás
herceg tudod csak magamban hiszek
és édes csókok csodás mákonyában
talán egy pillanat és nem leszek
sorsunk talány míg élünk egyfolytában