vad álmok apró résein illan el
megszelídült vágyak tétova bája
villanó képek közt még látnod kell
hogyan fon béklyót az idő reája
ráncok mögött még van terv van álom
csak a botladozó léptek lassabbak
szaggatnám én a fogva tartó rácsom
falakat törnék de megmaradnak
isten tenyerén kevesen férnek
nekik jut mindenből a legjobb falat
hol jegyeznek minket akik szegények
kik hitelből építik álmaikat
a léted törmeléke mondd mire jó
s a csendből lassan kitör a folyó