"Mint lépcsőzugban a pormacska:
gyűlik puhán a korszak mocska."
(Petri György: Hírösszefoglaló)
kendőzetlen vad áramlatok
tisztuljon a kép csak várhatok
mocsok szemét úton útfélen
istenem ezt is meg kell élnem
minden fontos csak az ember nem
a mélység mély mint egy tengerszem
ködök borítják a holnapot
kopott emlékek róluk álmodok
most pormacskákat sodor a szél
közben vihogva sugdos mesél
szemed már könnyes por ment bele
most takarítani kellene
gyűlik a mocsok a sok szemét
közben fuldoklik e csodaszép
kék bolygó ki törődik vele
idő van: ember ébredj végre