"Fejem fölött felhőcsapat suhog
tépett szárnnyal is száll a madár"
(Szirmay Endre: Utolsó pillanat)
pattog a penge a hideg aszfalton
vörös virágok csupán szóvirágok
dúl a háború a halálsoron
a csend hallgat vagy csak némán tátog
tört kristályok apró tüze játszik
fest színesre sok felhőpamacsot
törékeny a test szinte már nem látszik
némaság ural most sok szép napot
„szárnyaszegett albatrosz” nem repül
bár sután bénán az égbe vágyna
a lélekharang sem szól ott legbelül
emléket idéz mi még hazavárja
mozdulni már nem tud nézd a „madarat”
az élet csupán egy múló pillanat