cafatokra tépett kicsinyke ország
tépte szaggatta dúlta Trianon
nagyságát őrzi még a timpanon
átlépett rajta a fejlődő világ
belső háború dúl megosztott a nép
egymást mocskolja most is az ellen
miközben „keresztény” itt a szellem
a megbocsájtás már rég nem erény
hazugság fátyla takar be mindent
a győztes üvölt rút szitkokat szór
az országból kiűzné a többi lakót
magyarok istene elhagyott minket
az ősi jóslat csendben kibomlik
a tépett virág sarjaszt majd új tövet
ír talán hazánkra új fejezetet
egy szívből a testben vér áramlik
akkor nem lesz már jobb és baloldal
egy test lesz és szélesre tárt karok
e nép újra egymásra találhat ott
hol Árpád sírját rejti a hegyoldal