Hegedűs Gábor
Látod fényt sírnak...
TARTALOM, AJÁNLÁS
Tartalom
Ajánlás
Szerző
Proprio in silenzio
Emlékek celláján...
Véget ért sok...
Fátyolos hajnal
Jaj mit tennék
A jövő előtted...
Cérnaszál függő...
De eljön az óra...
Tört tükörben
Terhem cipelem...
Csendesen szitál
Háló-szövött
Vágysz-e új hazára...
Derekamon öv...
Új ifjúságom...
Talán csak a remény...
Csend honol...
Gondolat mezején
Lélek szilánkok
Megtetted-e...
Elmentél hirtelen...
Röghöz kötött forma
Már nem hiszem...
Jagos István Róbert emlékére
Csak egy gondolat...
Törtető kis csenevész
Távoli űr sötét mélyén...
Nem vagy senki...
Tarka kis pillangó
Nem tagadhatom meg
Lesz újra zöld fű...
Halotti maszkját leveti egyszer...
Kincseket álmodtunk...
Ha itt az óra
Lét határán még...
Apám az álmok hazudtak nagyot...
Ott... akkor
Apámról... apák napjára
Ki tudja...
azon a forró éjszakán...
Megérint olykor...
Lehetnék bármi...
Én is voltam ifjú...
Mézbe mártott...
Pillangó hatás...
Már sólyomszárnyon...
Hová lettek az elcsókolt álmok...
Fekete... fehér
Most csonttá aszott...
Csendeket írok...
Látod fényt sírnak...
Jó lenne újra...
Ráncok mögött még...
Most pormacskákat...
Ha véget ér
Az ősi jóslat csendben...
Vajon létezett-e...
Ajánlás
Hegedűs Gábort a Poeten ismertem meg. A 2017. évi szegedi Poet találkozón váltottunk pár szót személyesen. Őszinte, egyenes ember és rendkívül jól forgatja a tollat. Gábor komoly és kiforrott versei nyomot hagynak az olvasóban, valós korrajzokat láttat, igazságkeresése példamutató. Nem vallásos, ám erős a hite és filozofikus életszemlélete miatt személyét a versein keresztül még jobban szeretnénk megismerni.
Részlet egyik kedvenc verséből:
"Csendeket írok...
nézem az arcom a kopott tükörben
ráncokat rajzol az idő vasfoga
a barna haj már erős szürkében
de szememben álmok egész sora"
Álmodozó, kinek a "fény néha átvilágít a testén", még ha az idő vasfoga ráncokat is vés rá. Versei nagyon sok szeretetet közvetítenek, ám az öregedésről szóló sorai ősi, magányos érzést hordoznak. Minden verse lélekérintő, szépen megírt mű.
Egy Tóth Árpád versrészlettel fejezem be a gondolatmenetemet:
"Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes."
Szívből ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szereti a jó verseket.
Bakos Erika