Édes apám Garay Antal született 1822-ben Szegszárdon, testvére volt Garay Jánosnak a költőnek. Szülei egy szerencsétlen pör folytán elvesztették vagyonukat és nagy szegénységbe jutottak, ugy, hogy fiaikat tovább iskoláztatni nem birták. Két nagyobbik fiuk János és Alajos, kik akkor már a felsőbb osztályokat járták, saját erejükből tovább folytatták tanulmányaikat, de Antalt kénytelen volt atyja az iskolából kivenni és Pécsről haza hozta Szegszárdra, hol mesterségre adta. De a lelkes fiut nem elégithette ki sorsa; más jövő után vágyódott. Tanulni kezdett önszorgalmából és hogy évek mulva ifjuvá fejlődött, hosszu utra indult, hogy megismerje a világot, hisz az életet már akkor is jól ismerte tizenhét éves korában. Középeurópának jó részét gyalog járta be, küzdve az élettel. Dolgozott, tanult és szenvedett és már akkor följegyezte kis fekete könyvecskéjébe életének és utazásának fontosabb mozzanatait. - 1849 junius 1-én irta e kis könyvbe az első elválását "Az Atya, Anya 's Testvérektől." Minden nevezetesebb helyről, később a csataterekről is egy-egy virágot vagy falevelet tett el emlékül kis könyvébe és ezeket mindvégig megőrizte. Szabadságért rajongó lelke a szabadság honába vágyódott és nem is pihent addig, mig oda nem érkezett - Párisba, ahol négy évet töltött szorgalmas munkálkodásban, de néha gond és nélkülözésben. Onnan 1848-ban hazája hivó szavára tért vissza honába, hogy annak szent szabadságáért küzdhessen. Emlékiratait halála előtt csak két évvel kezdte el megirni, 86 éves korában, kérésünkre és azt csaknem be is fejezte; bár mindez, mi e könyvben olvasható, csak vázlata akart lenni egy nagyobb munkának, amit fényes emlékezete és megőrzött emlékei, jegyzetei nyomán bizonyára nagy terjedelemben megirt volna, ha azt a Sors is ugy akarja.

A komáromi vár átadása után hazatérve, a gazdasági pályára lépett, amelyen közel 50 évig működött. Utána nyugalomba vonult és boldog családi körben emlékeinek élt. Később a vármegyei függetlenségi párt elnökségéről is lemondott, de a magyar haza függetlensége eszméjének, lángoló hazaszeretetével mindvégig erős oszlopa maradt.

A nyilvánosságnak sohasem szánta e könyvet és én mégis odanyujtom azt azoknak, kik a messze távolba tünt dicsőséges korért még lelkesedni tudnak.

Tolna, 1914 jul. 1.
Garay Ákos.