---

Tartalom

A) Szöveg.
1. Előszó (Dr. Wlassics Gyula)
2. Bevezető (Nárai Szabó Sándor dr.)
3. I. Ferencz
4. Jólészi Cházár András (Gácsér József)
5. Az intézet keletkezése és megnyitási ünnepe (Gácsér József)
6. Az intézet szervezete keletkezésétől mostanig (Gácsér József)
7. A növendékek nevelése és oktatása:
  a) Tanítási módszer (Zádor Endre)
  b) Módszeres hallási gyakorlatok (Klis Lajos)
  c) Tanterv, tantárgyak, tananyag, órarend (Sz. 1.)
  d) Tankönyvek, taneszközök
  e) Gyakorlati képzés (Klis Lajos)
  f) Felügyelet, egészségügy
8. A növendékek ellátása
9. Száz év statisztikája (B. S.)
10. Az intézet épületének története (Gácsér József)
11. Könyvtár (G. J.)
12. Tanerőképzésünk (Klis Lajos)
13. Hazai siketnéma-oktatásügyünk általánosítása (Klis Lajos)
14. Szórványos siketnéma-oktatási kisérletek, megszünt iskolák és tanfolyamok (Klis Lajos)
15. Meglevő siketnéma-intézeteink és iskoláink keletkezésének és fejlődésének vázlatos története (Klis Lajos)
16. Zárszó (B. S.)

B) Képek.
1. Az intézet régi épületének homlokzata
2. I. Ferencz
3. Jólészi Cházár András
4. Cházár András szülőháza Jólészen
5. Cházár András rozsnyói háza
6. Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Antal
7. Simon Antal
8. Schwarczer Antal
9. Siketnémák kézi ábéczéje
10. Nagy Lipót
11. Kollonits Antal
12. Zsigmondovits Mihály
13. Fekete Károly
14. Krenedits Ferencz
15. Pivár Ignácz
16. A régi intézet udvarfelöli része
17. Fiúk hálóterme a régi intézetben
18. Régi intézet a kertből nézve
19. Új intézet a kertből nézve
20. Díszterem az új épületben
21. A siketnémák váczi orsz. kir. intézetének új épülete
22. Siketnémák temesvár-városi intézete
23. Siketnémák aradi iskolája
24. Siketnémák kaposvári intézete
25. Siketnémák kolozsvári orsz. intézete
26. Siketnémák budapesti áll. iskolája
27. Siketnémák és vakok szegedi intézete
28. Siketnémák és vakok jolsvai intézete

C) Facsimilek.
1. Cházár András első levele, melynek a váczi intézet keletkezését köszönheti
2. Az udvari cancellária első hivatalos irata a siketnémák érdekében

---

Bevezető

1802-ben, a királyi kegyesség - és hazafias lelkesedés, megteremtették a siketnémák kir. országos intézetét Váczon, mely intézet egyike volt az elsőknek a Continensen.

Ennek most száz éve. Azóta a siketnémák oktatása terén hasonló intézmény nem létesült.

Csak az utolsó két évtized mutathat fel jelentősb haladást, amennyiben ezen időszakra 10 új intézmény felállítása esik. És pedig előbb a siketnémák temesvári, kolozsvári, az izr. siketnémák budapesti, - a siketnémák aradi és budapesti állami, - majd később s úgyszólván a legutóbbi időben, a siketnémák kaposvári-, kecskeméti-, szegedi-, jolsvai- és egri iskolái létesültek.

Ha a lassu fejlődés okait keressük, úgy első sorban arra kell rámutatnunk, hogy a siketnémák oktatásának culturális hatása alig ment át a köztudatba. A kezdetben közlőeszközül használt u. n. "jelbeszéd" nem volt képes nagyobb bizalmat kelteni az ügy iránt. A nagyközönség azon hitben, hogy ez képezi a tanitás és nevelés egyedüli tárgyát, s ez képviseli a siketnémák oktatásával elérhető eredményt is, nagyobb áldozatot hozni nem volt hajlandó. Hiányzott ezenfelül a mozgató erő. Jólészi Cházár András elhunytával, befolyásosabb egyének, az ügy propagálására nem vállalkoztak. Távol áll tőlünk,hogy elődeinket közönynyel, vagy szívtelenséggel akarjuk vádolni; sőt nagyobb alapítványoknak időnként történt létesítése arra vall, hogy a jó akarat nem hiányzott. Tény azonban az is, hogy az országnak a mostaninál kedvezőbb anyagi helyzete, a 90-es években, megfelelően kihasználva, a gyógypaedagogiai intézmények extensiv fejlesztésére nem lett. Jelentékeny hátrányára volt és van az e némű intézetek fejlődésének azon körülmény is, hogy az egyéni hiúság, mely legtöbb ilyfajta ténykedésnek rugója szokott lenni, csak ritkán nyer kielégítést; az ezen téren való működés vajmi ritkán jár dicsőséggel.

Csak midőn az úgynevezett német módszer kezdett érvényesülni; mely a hangos szó-beszéd révén visszaadja a siketnémáknak az emberi társadalomban őt megillető helyét; csak midőn az elért eredmények a tanítóság fáradságos működését érzékelhető módon kezdték jutalmazni és az eredmények a nem szakértő társadalomra is hatással lehettek: kezdett az ügy iránti érdeklődés is fokozódni. A siketnémák beszéde eleinte nagyobb körben inkább csak részvétet keltett; majd a siketnémáknak az épérzékűekkel egyenlő képességeit illetőleg, kétségtelen meggyőző hatás kezdett nyilvánulni, s ezt nyomon követte az elhatározás, iskolák létesítése.

A szakbeli tanitóság által folytatott propaganda, támogatva a kormány jóindulatú útmutatásai által, megtermették gyümölcseiket.

Sajnos azonban, még ma is távol állunk a közszükséglet kielégitésétől. Meglévő intézeteink, ha fokozatosan kiépülnek, mindössze mintegy 1000 siketnéma oktatását képesek biztosítani, a tanköteles korban lévő siketnémák száma pedig hazánkban mintegy 4000.

Távol állunk tehát attól, hogy a tankötelezettség, a siketnémákat illetőleg is, törvényhozási utón kimondható legyen. Az út azonban, melyen most haladunk, czélravezetőnek látszik. A közérdeklődés fel van keltve, a jó szándék is megvan; csupán az anyagi eszközöknek vagyunk hijával. A kérdés végleges rendezésének időpontját tehát azon körülmény állapítja meg, hogy a szóban lévő intézmények létesítéséhez szükséges tényezők, u. m.: az állam által nyujtandó tanerők, a törvényhatóságoktól remélt tanhelyiségek - és a fogyatékos gyermekeknek az egyes iskolák székhelyein való ellátására szükséges, társadalmi uton megszerzendő költségek, mily mérvben fognak rendelkezésünkre állani.

Fájdalom! a siketnémaság a legszegényebb néposztály gyermekeit sújtja; mint a melynek sanyarú életviszonyai, egyéb bajoknak és betegségeknek is kútforrásai szoktak lenni.

Egy okkal több, hogy a tehetősebbek legyenek segítségükre akkor, a midőn adományuk nem alamizsna, hanem oly befektetés, melytől a siketnémák egész jövendője függ.

A fentemlített tényezők kellő összhangba hozatalával és az ügyek helyes irányitásával, aránylag rövid idő alatt pótolni lehetne e téren a mulasztásokat; különösen ha a főnemesség és a főpapság, mely mostanság, sajnos! meglehetősen közönyös ez ügy iránt, a váczi anyaintézettel szemben kezdetben nyilvánított jóindulatával ismét megajándékozná ez ügyet. Reménykedünk továbbá a sajtónak hazafias ügyekben mindenkor tanusított nemes, önzetlen támogatásában. Bizalommal fordulunk tehát, a második évszázad kezdetén hazánk lelkes fiaihoz, érdemes közönségéhez, a sajtó vezetőihez: legyenek erkölcsi és anyagi támogatásukkal segítségünkre, hogy a humanismus e nagy műve mielőbb teljes betetőzést nyerhessen! Az elvetett mag nem fog meddő talajra esni, hanem kikél és a koldusbot helyett tisztességes kenyeret biztosít ezereknek, hasznos polgárokat nevel a hazának.

Az Üdvözítő e szóval gyógyította a némákat: "Hephata" és ők beszéltek. A csodatételek ideje elmult, mi a tudománynak rendelkezésünkre álló eszközeivel igyekszünk gyógyítani.

Kérjük tehát, legyenek az anyagi eszközök megszerzésében, a mentés munkájában, segítségünkre!

Hazafias üdvözlettel!

Nárai Szabó Sándor dr.
miniszteri oszt. tanácsos.

---