---

Tartalom

Előszó.
A magyarországi artézi kutak.
1. Budapest székes főváros.
2. Abauj-Torna vármegye.
3. Alsó-Fehér vármegye.
4. Arad vármegye.
5. Árva vármegye.
6. Bács-Bodrog vármegye.
7. Baranya vármegye.
8. Bars vármegye.
9. Békés vármegye.
10. Bereg vármegye.
11. Besztercze-Naszód vármegye.
12. Bihar vármegye.
13. Borsod vármegye.
14. Brassó vármegye.
15. Csanád vármegye.
16. Csik vármegye.
17. Csongrád vármegye.
18. Esztergom vármegye.
19. Fejér vármegye.
20. Fogaras vármegye.
21. Gömör-Kishont vármegye.
22. Győr vármegye.
23. Hajdu vármegye.
24. Háromszék vármegye.
25. Heves vármegye.
26. Hont vármegye.
27. Hunyad vármegye.
28. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye.
29. Kis-Küküllő vármegye.
30. Kolozs vármegye.
31. Komárom vármegye.
32. Krassó-Szörény vármegye.
33. Liptó vármegye.
34. Máramaros vármegye.
35. Maros-Tolna megye.
36. Moson vármegye.
37. Nagy-Küküllő vármegye.
38. Nógrád vármegye.
39. Nyitra vármegye.
40. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye.
41. Pozsony vármegye.
42. Sáros vármegye.
43. Somogy vármegye.
44. Sopron vármegye.
45. Szabolcs vármegye.
46. Szatmár vármegye.
47. Szeben vármegye.
48. Szepes vármegye.
49. Szilágy vármegye.
50. Szolnok-Doboka vármegye.
51. Temes vármegye.
52. Tolna vármegye.
53. Torda-Aranyos vármegye.
54. Torontál vármegye.
55. Trencsén vármegye.
56. Turócz vármegye.
57. Udvarhely vármegye.
58. Ung vármegye.
59. Ugocsa vármegye.
60. Vas vármegye.
61. Veszprém vármegye.
62. Zala vármegye.
63. Zemplén vármegye.
64. Zólyom vármegye.
Az adatok összegzése.
  1. Terület szerinti eloszlásuk.
  2. Évek szerint csoportosítva.

---

Előszó

Hazánkban az artézi kutak fúrása nem régi keletű tárgy. Történetük kezdete majdnem összeesik Magyarország történetének azzal a fordulópontjával, a mikor nemzetünk az önrendelkezés jogát újra visszanyerte; és szorosan összefügg Zsigmondy Vilmos nevével, kit e téren az úttörő és korszakalkotó jelzője jogosan megillet. Az ő működése előtt is tudatára jöttek már az Alföldön annak, hogy az ásott kutak vize rossz, egészségtelen s a közügyek intézői már régebben oda törekedtek, hogy az altalaj mélyebben fekvő rétegeiben keringő jó vizet megkaphassák. Így 1830. évben Budapesten az Orczy-féle ház udvarán fúrtak le, eredménytelenül; 1832. évben Csórón (Fejér m.) 39.82 m. mélységből felszálló vizet nyertek; 1833. évben Budapesten, az Alkotás-utczában hoztak létre egy fúrottkutat, melyet még ma is használnak; a 60-as évek elején Debreczen, Nyíregyháza, Szatmár, Versecz, Hód-Mező-Vásárhely fúrat kutakat. Mindezek azonban csak kisérlet számba mennek. A ma már annyira elterjedt, sőt több tekintetben el is fajult artézi kútfúrást Zsigmondy Vilmos fényes sikerei indították meg.

(center)...(/center)

Úgy Zsigmondy Vilmos, mint méltó utódja: Zsigmondy Béla mérnök is megbecsüli a geológiai vizsgálatok eredményeit, fúrásaiknál felhasználták azokat s cserében becses adatokkal támogatták a geológusok törekvéseit. Fúrásaiknál a szakember aprólékosságával összegyűjtöttek mindent s a m. kir. földtani intézetnek ajándékozták, hol azok - a mennyire azt egyéb teendők megengedték - részben fel is dolgoztattak s így hazánk földtani viszonyainak ismeretéhez érdekes és becses adatokkal járultak már eddig is.

Az 1879. évben elkészült püspök-ladányi 1-ső artézi kút adatait Telegdi Róth Lajos dolgozta fel. 1885. év telén egyszer megtisztelvén látogatásával Zsigmondy Vilmos a m. kir. földtani intézetet, az akkor készen lett szentesi artézi kút legmélyebb rétegeiből származó gazdag s kitünően fentartott paleontologiai anyaggal lepte meg, melynek feldolgozásával Böckh János min. osztálytanácsos úr, intézetünk igazgatója engem bízott meg. Örömmel fogadtam e megbízatást azért, mert alföldi ember létemre mindig érdekelt engem az Alföld, a szentesi artézi kút fúrópróbáival és paleontologiai gazdag anyagával pedig annál szívesebben foglalkoztam, mert ennek alapján sikerült minden kétséget kizáró módon konstatálni azt, a mit Telegdi Róth Lajos a püspök-ladányi 1-ső artézi kútnál gyanítani engedett, hogy az Alföld altalajának összetételében a levantei emelet is részt vesz s így hazánk földtani viszonyainak ismeretéhez új adattal járulhattam.

Nemsokára aztán feldolgoztam a hód-mező-vásárhelyi artézi kútak fúrópróbáit és paleontologiai anyagát; majd a szegedi, szabadkai és zombori kútakéit, melyeknek anyagát már jóval elébb Zsigmondy Béla a m. kir. földtani intézetnek ajándékozta.

Ezen irodalmi munkálkodásnak lett a következménye, hogy az Alföldön fúrni szándékolt artézi kutak ügyében én is megbízattam ez előzetes véleményezéssel, a mi különösen akkor öltött nagyobb arányokat, a mikor Bethlen András Gróf, volt földmívelésügyi miniszter úr Ő Nagyméltósága kiadta 1892. évi november 27-én 58,943. sz. a. kelt körrendeletét, melylyel felajánlja az artézi kutakat fúrni szándékozóknak a geológusok véleményét. Ennek következtében 1893 és 94. évben oly tömegesen érkeztek a geológus kiküldetése iránt a kérvények, hogy a m. kir. földtani intézet összes geológus tagjai úgyszólván mással sem voltak elfoglalva, mint e témával. Magamnak is kijutott jócskán ezekben az években belőle. Meggyőződve pedig e közben arról, hogy feladatomat csak úgy tudom jól megoldani, ha minél több adat felett rendelkezem, s így látóköröm minél tágabb: magán úton az alföldi vármegyék alispánjaihoz fordultam azzal a kéréssel, hogy a vármegye területén megtett fúrások adatait az alább közölt kérdő-ív szerint összegyüjtetni s a hozzájok érkezett kitöltött kérdő íveket nekem rendelkezésemre bocsájtani méltóztassék. Hála Torontál-, Temes-, Bács-Bodrog-, Pest-Pilis-Solt-Kiskun-, Csongrád-, Csanád-, Arad-, Békés-, Jász-Nagykun-Szolnok-, Bihar-, Heves vármegye alispánjai készséges szívességének, csakhamar nagy adathalmaz felett rendelkeztem, melyeket igyekeztem később kiegészíteni.

Mikor pedig a m. kir. földtani intézet igazgatósága elhatározta, hogy az 1896. évi ezredéves kiállításon be fogja mutatni az intézetnek az artézi kutak ügyében kifejtett munkásságát is: készséges szívességgel ajánlottam fel s adtam át magán úton megszerzett adatgyüjteményemet az intézetnek. Intézetünk igazgatósága kérésemre megtette a lépéseket a hajdú-, szabolcs-, borsod- és torontál vármegyei újabb-, s a m. kir. állami vasutak mentében megtett fúrások adatainak megszerzése iránt, s csekélységemet tisztelte meg azzal, hogy e művet írjam meg.

Megtettük ekkép mindazt, a mi megtehető volt arra nézve, hogy a magyarországi artézi kutaknak minél teljesebb jegyzékét közölhessük, s megmentsük az utókornak ezeket az adatokat most, a midőn még élénk emlékezet tárgyai. Később ezt összeállítani lehetetlen. A mint hogy lehetetlenséggel határosnak bizonyult ma is a magyarországi artézi kutak teljes jegyzékét összeállítani, daczára annak a széleskörű mozgalomnak, melyet megindítottunk. De ha nem is teljes e jegyzék, nem habozunk ezt a nyilvánosságnak átadni. Szolgálatot hiszünk tenni a közügynek e nem teljes jegyzékkel is, annál is inkább, mert meg vagyunk győződve, hogy az a néhány kút, melynek adatait nem sikerült megszerezni, a nyert képet lényegesen meg nem változtatja.

---