---

Tartalom

Előszó (Darák Péter)
Balogh Zsolt: A közjogi bíráskodás egyes kérdései
Belovics Ervin: Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos dilemmák
Böszörményiné Kovács Katalin: A közszereplők személyiségvédelmének egyes kérdései
Brehószki Márta: A bizalmi kötelezettség gyökerei az amerikai társasági jogban
Burián László: A vissza- és továbbutalás szabályozása az új nemzetközi: magánjogi törvényben
Csapó Orsolya: A környezeti felelősség jogrendszerbeli elhelyezkedése
Csehi Zoltán: Öröklési kérdések a bizalmi vagyonkezelés kapcsán
Csőke Andrea: A csődtörvény és az Európai Unió fizetésképtelenségi eljárásról szóló: 2015/848. rendelete együttes alkalmazásának problémái
Farkas Attila: A hibás teljesítés miatt érvényesíthető kártérítési igények szabályozása: az új Polgári Törvénykönyvben
Frivaldszky János: Közelítések a 'szövetség' ószövetségi értelméhez
Gombos Katalin: Az Európai Unió Bíróságát érintő reformok
Gyulai-Schmidt Andrea: Ökológiai szempontok a magyar és a német közbeszerzési eljárásban
Gyulavári Tamás: Az önfoglalkoztatók típusai, száma és szociális jogai: Közép- és Kelet-Európában, a magyar példa alapján
Hajnal Péter: "Mondd, te kit választanál?"
Halustyik Anna: Az értékpapír-szabályozás néhány dilemmája
Harsági Viktória: Kollektív igényérvényesítés a német jogban
Havasi Péter: Az egészségügyi szolgáltatók polgári jogi felelőssége
Heinemann Csilla: Az Európai Unió Bírósága áfa-ügyekben hozott döntéseinek hatása: a magyar ítélkezési gyakorlatra
Jobbágyi Gábor: Szovjet-magyar háborús és emberiség elleni bűncselekmények: és jogtiprások az 1956-os forradalomban és a megtorlás során
Kalas Tibor: A közigazgatási bíráskodás fejlődéséről és mai állapotáról
Katona Sándor: Miféle kár a csalási kár?
Koltay András: A becsület, a jóhírnév és az emberi méltóság fogalmi elhatárolása: a magyar magánjogban
Kónya István: Gyilkos szándék
Kovács András György: Ellenérdekű felek eljárási jogai választási ügyekben
Kovács Krisztián: Fennmaradó követelések a felszámolási eljárás után
Kőrös András: "A bíró lelke"
Kuminetz Géza: (Jog)bölcseleti megfontolások a nemzetközi igazságosságról
Landi Balázs: Eörsi Gyula polgári jogi felelősségi rendszeréről
Márki Zoltán: A semmisség a Nagy Imre-ügyben
Molnár Sarolta: Az életközösség fogalma a különböző társkapcsolatokban
Navratyil Zoltán: A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása
Pogácsás Anett: A közkincs és a szerzői személyhez fűződő jogok
Szabó István: A bírói normakontroll bevezetésének hazai sajátosságai (1869)
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.: Az Apostoli Szignatúra, mint a Katolikus Egyház Legfelsőbb Bírósága
Tattay Levente: A szellemi alkotások területén bekövetkezett jogfejlődés dimenziói: Magyarországon (1990-2016)
Ujhelyi Dávid: Rossz vicc?
Varga Zoltán: A részesek büntetőjogi felelőssége
Vezekényi Ursula: A vezető tisztségviselők hitelezők irányában fennálló felelőssége: a csődtörvény alapján
Wellmann György: A jogalkalmazás egységének biztosítása a Kúria: Polgári Kollégiumának gyakorlatában

---

Előszó

E Solt Pál elnök úrnak tisztelgő kötet két szálból szövődik. A jogtudománnyal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán ismerkedő joghallgatók által ismert magánjogi oktató, és az évtizedeken át hivatását gyakorló bíró személyisége kapcsolódik össze a pályatársak írásaiban. E kettős megközelítést szívesen zárnám rövidre azzal, hogy a két személyiség egy ember. Solt Pálnak azonban bíróként is a sokszínűség határozta meg a karakterét. Kivételesen izgalmas mai szemmel látni, hogyan teljesedett ki szakmai életútja a nehéz 60-as, 70-es években.

Egyetemi hallgatóként, 1960-ban "tehetséges, igen értelmes, élénk eszű ember"-ként jellemezte Kádár Miklós, az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának dékánja. 1962-ben minősítő feljegyzés készült Solt Pál fogalmazóról a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Eszerint: "a legkiválóbb fogalmazók egyike, szakmai felkészültsége, jogszabályismerete átlagon felüli, jegyzőkönyvei, határozattervezetei kitűnőek, kurrenciális ügyintézése önálló, komoly feladatok megoldására is alkalmas. Emberi magatartását az előzékenység és derű jellemzi. Öntudatos, önmagával és munkatársaival szemben is következetes és nem mindenben elnéző. Szolgálatkész, véleményét azonban nem rejti véka alá." A szakvizsgájáról 1963-ban készült jegyzőkönyvi kivonat szerint "minden tárgykörből nagyon jól felkészült, határozott, magabiztos fellépésű." 1969-ben Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke minősítette a 32 éves Solt Pált "fegyelmezett, szorgalmas ember"-ként, "rendkívül jó felkészültségű, gyors észjárású és logikus gondolkodású jogász"-ként.

1971-ben a Legfelsőbb Bíróságról a Pénzügyminisztériumba távozott "továbbfejlődése érdekében". Közel tíz év sikeres pénzügyminisztériumi jogászi működés után 1980-ban az igazságügyi miniszter és a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke közös javaslatára legfelsőbb bírósági bíróvá választották. A Legfelsőbb Bíróság iparjogvédelmi tanácsának későbbi elnöke a rendszerváltáskor alkotmánybírói megbízatást nyert, majd rendszerváltó elnökként tért vissza a Legfelsőbb Bíróságra. A francia nyelv iránti elkötelezettségének köszönhetően az intézmény visszakerült a nemzetközi vérkeringésbe. 1992-ben betöltötte az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának elnöki tisztét, rendszeres résztvevője volt a frankofón legfelsőbb bíróságok találkozóinak, csaknem ötven éve szoros barátság fűzi a taizéi nemzetközi ökumenikus szerzetesközösséghez. Első magyar legfelsőbb bírósági elnökként kapott meghívást az Egyesült Államok Legfelső Bíróságára. Tizenkét éven át szolgált a legmagasabb bírói fórum elnökeként.

Vezetői pályafutásában egymásra talált a tanítás igénye és a bírói tapasztalat, amikor 2007-től öt éven keresztül a Bíróképző Akadémia igazgatói tisztét töltötte be. Jelenleg a Kúria elnöke tanácsadó testületének értékes tagjaként segíti a felsőbíráskodás modernizálásának összetett folyamatát.

Fiatal korában élvonalbeli kézilabda kapus volt, a sportolást máig nem hagyta abba, hegedül, fest, ír, tanít. Érdemes meghallgatni.

Budapest, 2017. augusztus 30.

Darák Péter
A Kúria elnöke

---