---

Tartalom

ELFOGULTAN
ELŐSZÓ - 1122 ESZTENDŐ A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

I. ÁRPÁDTÓL MOHÁCSIG - 630 ÉV

AZ ÁRPÁD-HÁZ NÉGYSZÁZ ÉVE
  AZ ELSŐ SZÁZ ÉV
    Honfoglalás 895-896
      Bolgár háború és besenyő támadás
    Árpád fejedelem, minden magyarok apja
      Pannónia megvétele
      A székelyek
      Katonai tervszerűség a megszállásban
      A megtelepülés történeti jelentősége
    A pozsonyi csata 907-ben
      A csata történeti és katonapolitikai háttere
      A magyar hadügy a pozsonyi csata tükrében
      A 907. évi háború a korai magyar hadművészet iskolapéldájának tekinthető
      Eredmények a magyarok részéről
    Magyar kalandozások Európában a X. században
  SZENT ISTVÁN ÉS AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK 1000-1301
    I. István király
      Államszervező harcok
      Német-magyar háború
    István király szentté avatásáról (1083)
    Az Árpád-ház történelmi állama
    A ménfői csata
    A vértesi kaland
    A mogyoródi csata
    Szent László
    A przemyśli kudarc
    Csata a Lajtánál
    A zimonyi csata
    Az ötödik keresztes hadjárat
    A muhi csata
    IV. Béla és a "második honfoglalás" - Az ország újjáépítése
    IV. Béla
      Az újjáépítés
      A hadügyi reform
      A várépítések
      A birtokpolitikai reform
      Az államháztartási reform
      1267. évi dekrétum
      Nemesi megye
    Csaták a Morvánál
    Az Árpád-ház trónöröklési, vagy vérségi joga
AZ ANJOUK, MAJD ZSIGMOND KORA
    A havasalföldi hadjárat
    Európa és hadseregei a középkor végén
    A nikápolyi csata (1396. szeptember)
    Az utolsó offenzíva: a rigómezei csata
      A török Névtelen elbeszélése
    A nándorfehérvári csata
      Thuróczy János krónikájából
    A magyar hadszervezet fejlődése (1387-1526)
HUNYADI MÁTYÁS
    Mátyás király: Rex invictissimus - a legyőzhetetlen király
    Mátyás király levelezéséből
      IV. Sixtus pápának
      A Firenzei Köztársaság kormányának
      XI. Lajos francia királynak
      III. Frigyes császárnak
      Egy német fejedelemnek
      II. Mohamed török császárnak
      Ernő szász választófejedelemnek
    Magyarország Európa közepén, a reneszánsz idején

II. MOHÁCSTÓL 1956-IG - 430 év

MAGYARORSZÁG HADTÖRTÉNETE MOHÁCSTÓL A ZENTAI CSATÁIG: 1526-1697
    A mohácsi csata
      Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel történt mohácsi összecsapásáról
    Kettős királyválasztás és belháború
    Várháborúk Magyarországon (1543-1566)
    Egy ország, három végvidék
    A "tizenöt éves" háború (1593-1606)
    Háború a háborúban: Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése
    Az Erdélyi Fejedelemség Habsburg-ellenes háborúi
    Bethlen Gábor erdélyi fejedelem
    Törökellenes háború Erdélyben és a Magyar Királyságban
    Lemaradás vagy fejlődés - hadügyi átalakulás Magyarországon a XVI-XVII. században
    A Magyar Királyság felszabadítása a török uralom alól
    Buda visszafoglalása - a török kiűzése
      Bél Mátyás írásaiból
        Buda visszavívása
        Buda újra keresztény kézben
        Törökök gyásza - keresztények öröme
      Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról, 1686
    "A föld népe kész, csak legyen feje." - Magyarország a török kiűzése után
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC
    A Rákóczi-szabadságharc rövid története
      II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai 1703-ról
      "Istennel a hazáért és a szabadságért." A Rákóczi-szabadságharc katonai és diplomáciai története
      "Szándékom hazám teljes boldogságát megvalósítani." Állami és társadalmi reformok a Rákóczi-szabadságharcban
    Rákóczi Ferenc írásaiból
      II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajoshoz írott levele
      II. Rákóczi Ferenc: Vallomások (részlet)
      II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai 1711-ről
    II. Rákóczi Ferenc fejedelem
MAGYARORSZÁG HADTÖRTÉNETE A XVIII-XIX. SZÁZADBAN
    Telepítés és újjászervezés a XVIII. században
    Rebellisekből a birodalom megmentői - A XVIII. század magyar katonái
    Magyarország és a francia háborúk
    "Jellem, erkölcs, becsület egyenlő: Ludovika!"
    Az 1848-49-es szabadságharc
      Az 1848. évi, őszi dunántúli hadjárat és a pákozdi csata
        Az önálló magyar hadsereg
      A horvát-magyar viszony - Az együttéléstől az ellentétig
      Buda bevétele
      I. Miklós cár: "Magyarország Felséged lába előtt feküszik..."
      Kossuth Lajos
      Kossuth vitája Széchenyi Istvánnal
      A szabadságharc élén
      Emigrációban
    Az abszolutizmus és a dualizmus kora - Az önkényuralom
    A neoabszolutizmus korának hadügye
    A Szent Korona és a koronázási jelvények története az újkorban
    Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchiában
MAGYARORSZÁG A XX. SZÁZAD VILÁGHÁBORÚJÁBAN
    A Nagy Háború
    Doberdo - Az isonzói csaták
    Intermezzo
    A trianoni béke
    Magyarország megcsonkítva
    A Magyar Királyság az 1920-as és az 1930-as években
    A világháború küszöbén
    Lengyel menekültek befogadása
    A fegyveres semlegesség és a háború között
    Bekapcsolódás a háborúba
    Vereség a Don-kanyarban
    A magyar béketapogatódzások (peace feelers) és a német megszállás
    A magyarországi zsidó holokauszt
    A front eléri Magyarországot
    Háború és fegyverszünet között
    A magyarországi hadműveletek
    Budapest ostroma 1944-1945
    Magyarország vesztesége a XX. század háborúiban
    Az új államiság kiépítése Magyarországon
    A magyar Szent Korona
"MAGYARORSZÁGON MINDEN ESZKÖZ BEVETHETŐ... - 1956"
    Döntés a szovjet csapatok bevetéséről
    A szovjet csapatok Budapestre rendelése
    Felkelő-szabadságharcos csoportok megalakulása és harcai Budapesten
      A szovjet és magyar politikai vezetés a "válság" kezelésének lehetséges módjairól
    A forradalom győzelmének közvetlen politikai okai
    Nemzetőrség a forradalmi-szabadságharcos csoportok részvételével
    Döntés a második intervenció megindításáról
    Harc Budapestért 11 év múlva
    A szabadság hullámhosszán
    1956 a XX. század történelmében
      Magyarország és a világ

UTÓSZÓ - Magyarország Európa közepén a világégések után
MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE (RÉSZLETEK)

---

Bevezető

Ujjongva és megrendülten olvasom népem 1122 éves történelmét a Kárpát-medencében.

Ujjongok, amikor bátorságunkra, a szabadságért 1122 éve vívott példa nélküli elszántságunkra gondolok 896 és 1956 között. Ma lepel fedi ezt a bátorságot, de ki vonná kétségbe, hogy ugyanott rejtőzik, mint eddig.

És megrendülök a fájdalomtól, az elhullajtott vértől, a védtelenek halott hősiességétől, amely kíséri hazám és népem sorsát a Duna-Tisza medencéjében.

Olvasom, tehát ismerem. Ismerem, tehát tudom. Tudom, mert megélem. S ismerem sok más nép történelmét is. Rájuk is gondolok, amikor csendesen elmondom: kitárt mellkassal voltunk Európa védőpajzsa történelmünk nagy részében, meztelenül a szív fölött, de forrón bent, a szívben.

Magyarország történelme a hon védelmének története. Az elmúlt fél évezredben főleg szabadságharcok történelme. 907-ben győztes csatát vívott Pozsonynál Árpád, mindannyiunk apja Nyugat-Európa egyesült hadaival szemben. Azóta nincs erő, amely elüldözhetne bennünket anyánk földjéről. 1956-ban vívtuk utolsó, kilátástalan küzdelmünket, megint kilátástalant, s megint a lehetséges utolsó csepp vérig.

Árpád apánk. Ezeregyszáz éve élünk az általa adott hazában. Az örökségeként alapított uralkodói dinasztia négyszáz éven keresztül irányította Európa egyik legnagyobb országát, szent királyokkal, hercegnőkkel. S most nekünk a legcsekélyebb fogalmunk sincs arról, hol és mikor halt meg Árpád valójában. Hol van négy nagy fia, akik szintén a hazáért folytatott küzdelmekben haltak meg? Van-e még dicső nemzet, amelynek uralkodóit csontjaikban is megsemmisítették? Semmi nyoma a honfoglaló vezéreknek. Hol van Árpád sírja? Volt-e egyáltalán? Vagy az elemeknek szentelték, mint Attila hun királyt, mint Árpád apját, Álmos vezért?!

Ez a misztikus múlt jelenünk egyik éltető ereje. ITT vannak velünk, bár fogalmunk sincs róluk, nem maradt egyetlen hiteles nyom sem utánuk. Eltűnhet így egy nagy uralkodóház alapítója, egy hatalmas térség meghódítója? Nem. Valószínűleg múltunk eleme volt a feláldozás. Az áldozat. Amelynek részeként szellemivé vált a test. Nem bezárt sírkamrákban, kőből épült falak között őrizték meg nagyjaikat a honfoglaló magyarok. Ennél nagyobb tervet szőttek. Úgy adták át örökségüket, hogy misztikummá változtatták. A teljesen ismeretlen sorsú Árpád és fiai valamennyi magyar kimondott őse. Itt dobog a szívünkben, itt lebeg a hazánk fölött. Itt vigyáz ránk örökké.

E misztikum nélkül nem lehet megérteni a legnagyobb magyar arisztokratát, II. Rákóczi Ferenc fejedelmet. Képes volt harmadrangú török száműzetésre, családja - felesége és eleve rabként született fiai - elvesztésére, országnyi vagyonát prédaként dobva oda. Képes volt minderre a nagyságos fejedelem, amikor pedig beérték volna annyival a Habsburgok bécsi császári udvarában, hogy leírja: elismeri, hogy Erdély nem Magyarország része. Valójában úgysem volt része Magyarországnak akkor már, a bécsi császári-királyi körök erővel elrabolták a történelmi országtól nagysága és múltja felét. De el lehet-e rabolni nagyságot és múltat?! A száműzött fejedelem kétszáz évvel később feltámadt, s az addig bezárt szívekben kipattantak a reteszek: olyan hűség és alázat fogadta a hazatérő koporsót, mint soha a magyar történelemben.

E misztikum nélkül meg lehetne-e érteni, hogy nem tudunk semmit Petőfi Sándor haláláról - hol esett el, eltemette-e valaha valaki? -, a szabadságharc tűzmadaráról, a legnagyobb magyar költőről? Azt sem tudjuk, dobtak-e rá egy rögöt valahol, amikor huszonhét évesen valószínűleg ledöfték orosz, tatár, kozák katonák. Ledöfhették a szabadság szellemi kovácsát, akinek üllőjén úgy izzott a vas, ahogyan senki másén soha?! Nem. Múltunk újabb erőt kapott. A szabadság szent alakja kitárta szárnyait, s nemcsak Petőfit vitte el a magasba, hanem ránk terítette a bátorság örök dicsőségét is. A tűzmadár, a Főnix, amikor feltámadt az izzás után a hamuból, szebb lett, mint volt.

E misztikum nélkül nem lehet megérteni, hogy az egész Európát megvédő Magyarország-Nándorfehérvár 1456ban, és ugyanazon ország egy másik folyóparti városa, tehát Magyarország-Budapest 1956-ban éppen 500 évvel később hogyan teszi oda egész vérző testét Európa védelméért, s az első ízben győz, a másodikban elvérzik, s éppen ezért győz. E misztikum nélkül nem lehet megérteni, hogy e sorok írása közben Nándorfehérvár, a déli harangszó 555., és Budapest, a szabadság vérbe fojtott, de elfojthatatlan szava 55. évfordulóját ünnepeljük.

Legalább valahogyan, legalább futtában, legalább a sárba eltemettek-e minden pesti srácot 1956-ban? Tudunk mindenkiről? Az aszfalt alá ismeretlenül bebetonozva nincs-e beszorult hang, amely, míg élt, az élete árán is felkiáltott, s az utolsó golyónál is rikoltotta: "Éljen Magyarország, éljen a magyar szabadság!"? S ha nem tudjuk, hol haltak meg, tudjuk-e mindig, hogy miért - miért lőtték halálba a szabadság XX. századi szép szimbólumát, a 16 éves Magyar Katát, miközben a kislányból lett önkéntes ápolónővér sebesültek kimentéséért rohant az utcán?

Árpád sírja milyen közel van az övéhez? - a felejthetetlenség szivárványszép íve alatt.

- Gubcsi Lajos

---