Pyrker János László
A' szent hajdan' gyöngyei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
A' HÁRFA
MÓZES. HÁROM ÉNEKBEN
Első ének. Isten
Második ének. Megváltás
Harmadik ének. Feltámadás
SÁMUEL. EGGY ÉNEKBEN
Ítélet
ILLYÉS. HÁROM ÉNEKBEN
Első ének. Hit
Második ének. Remény
Harmadik ének. Szeretet
ELIZEUS. KÉT ÉNEKBEN
Első ének. Halál
Második ének. Halhatatlanság
A' MAKABÉK. NÉGY ÉNEKBEN
I. Mathathiás
II. Eleazár
III. Salomóne 's hét hős fijai
IV. Júda, a' makabé
JEGYZÉSEK
TOLDALÉK
Előszó
A' Tunísiás és Habsburgi Rudolf Éneklője a Szent Hajdan Gyöngyeiben úgy jelen meg mint magas gondolkozású, szent érzésű Ember, isteneitől ihletett Költő, nagy czéljainak teljesen neki-készűlt Tudós és Művészetek Avatottja. Hexameterei gyönyörködtető hullámzásokban csapkodják a' fület, 's tanúlt, igen gazdag, virágos beszédét, mellyen báj és méltóság vetélkedve áradoznak, a magyar születésűben, magyar ajakúban azok is, kiknek nyelveken munkájit dolgozá, irígyelve csudálják. 'S ennyi tulajdon itt a legteljesb eggyhangzásban olvad össze, 's eggyike másikát nem elhomályosítja, hanem kölcsönösen emeli, ragyogtatja.
Mint levének e szent Énekek, a' nagy Író maga adja előnkbe hymnusi lángolású Előszavában, a Hárfához. Mély romlottságban látá korunkat, hova azt esztelenségink 's vétkeink buktaták. Kivergődve a közép századok borzasztó éjéből, gigási vakmerőséggel akaránk berontani az istenek lakjaiba, hogy megfoghassuk a megfoghatatlant, 's megcsalva gondolatlan reményünkben, 's elvakítva az emberi szemnek elviselhetetlen fénytől, tagadánk a mit szemünk nem látott világosan, bár szívünk érzett. Elhidegedve így mind az eránt a mi szent, 's nem ismerve semmit, a mi tiszteltetni érdemel, önmagunkat tevénk tárgyává imádásunknak, 's nem arra leve gondunk a mi felemeljen, hanem a mi alá vonjon, még szorosabban földhöz köthessen. Nem vala külömbség a' szent és nem szent között; eggyik hatalom a másikat ravaszkodás 's erőszakok által igyekezék megfosztani igazaitól, 's a gonosz elárada minden karban. Az leve minden vágyunk, hogy pilloghassunk, bár ál fényben és lopottban, 's örömeket élhessünk, bár mocskosokat. Így rontá el gondolkozásunkat az erkölcs, 's erkölcsünket a gondolkozás.
A lelkes Költő, felmelegűlve az eláradott métely látásában, hatalmas karral kapkodott húrjai közzé, hogy a megcsábúltakat halálos álomkórságokból, mint eggy második Orpheus, felverje, 's a' földi örömektől a lelkiek felé vezérelje. Bízakodást, hitet, hűséget taníta Istenhez, megnyugvást a legfőbb bölcseség végezésiben, még mikor ez bennünket szenvedni, gyötrődni, veszni hágy is, magunk megtagadását magzati hűségben, szeretetben; és hogy, mint az a hét hős fiu' hős anyja, legyünk készebbek veszni mint tisztünk mellől eltántorodni, Istenünktől, atyáinkról ránk maradt és igaznak ismert vallásunktól, hazánk hűségétől, gyáva rettegés vagy gyalázatos haszon miatt elállani, azokat megtagadni, elárúlni.
De e fenntebb vallási 's erkölcsi czél itt subordinálva van az alantabbnak, a poetainak, mert poetai műben poetai tökély a fő czél; ama kettőnek ez alól csak kicsillámlani szabad, de minél nagyobb fényben. 'S a szent Költő ezt cselekszi, midőn Mózest adja, a minden tekintetekben hasonlíthatatlant, azt a jobb Romulust és Númát eggyszersmind, és Sámuelt, a tűzlelkű Illyést, 's ennek tanítványát Elizéust, 's azon fegyvertelen népecskét, melly az undok, lelkeken uralkodni akarót megalázta, magát szabaddá tette, nem fegyveres hadai sokaságával, hanem csüggedhetetlen lélekkel, honja szent szeretetével, férfias elszánásával, mellyet Istenbe vetett hite, bizodalma hatalmasan nevelt, nagyobbított. E szent, e' minden tekintetekben tiszteletes czél ömlött el az egész munkán, de az Olvasót különösen a mindenik Ének mellett álló függelékben ragadja meg ájtatosság lángjával. És ha az imádság nem egyéb mint lelkünk felemelkedése Istenhez a tisztelet', hála', bízakodás és engedelmesség érzésiben, úgy a Szent Hajdan Gyöngyeit nem kéteskedhetünk Imádságos-Könyvnek hirdetni, mert a lelkes Olvasó kezében az, még pedig eggyike a legjobbaknak, miket a nem jók számtalan sokaságában bírunk. A melly érzéseket a mi Éneklőnk lelkeinkben gyúlaszt, nem betegeskedő pietismus, hanem ép érzés, egésséges, erős, és magas, 's azok előtt is tiszteletes, kik érzeni nem akarnak, hanem csak látni. - De tekintsük a Munka becsét poetai tekintetekben, és a melly ragyogást arra Nyelv és Mesterség árasztanak.
Epopoea nincs isteni sugalások, segédek nélkül, mert az Épósz' Múzája csuda nagyságú tettek által akar hatni, mint a Drámáé szívnek kedves borzasztások és rettegtetések, 's a' Lyráé tüzes bátor szárnyalgások által. De a Görög Mythologiának ma már senki nem hiszen, 's midőn az istenek és emberek' atyja barna szemöldöke hunyorításával eget földet hoz rengésbe, mi nyugalomban maradunk; az allegoriai istenségek pedig igen világosan árúlják el a megszorúlt Művész' szerencsétlen küszködésit. A mi Költőnk tehát nagy bölcseséggel bánt, midőn tárgyat énekeihez azon világból választa, hol Jehova elhagyá egeit, leszálla az első emberekhez, őket maga oktatá a' maga isméretére, maga vala a' választott népnek mind Istene mind Királya, őket kormányozá, 's harczolgata érettek és általok. A Szent Hajdan Énekei így nyerék azt a nagyság', fennség' characterét, mellyet semmi más tárgyban nem találtak volna. Eggyütt reszketünk Mózessel a lángoló bokor előtt, eggyütt reng keblünk a néppel, midőn Jehova villámlások és mennydörgések közt adja ki parancsait a hegyen, nagyobbaknak érzük magunkat azok csudáltában kiket a magas érzésű Költő szentség nimbusában láttat velünk, 's irtózás és szent bosszú tölti el mellyünket azon fenevadak ellen, kik az emberi jusokkal játszanak, 's hóhéri csigázásokkal parancsolják a mit fogadni nem szabad.
De ha a nagy bölcseséggel választott tárgy segélé az Éneklőt eggyik részről, a' másikról árta neki, mert azon Könyvekből vétetvén, mellyek nekünk is szentek, az ezeknek tartozott tisztelet eltilta minden változtatást, minden toldalékot, a mi profánus tárgynál szabados, sőt szinte kötelesség volt volna. Innen, és egyedül innen van, hogy Sámuel, Illyés, Eliza nem teljes nagyságú Épószok, hanem csak Épószi festések. Maga Mózes is, és az Épószi előadásra Mózesnél még alkalmatosb Makkabéusok, nem adnak elég bőv tárgyat olly nagyságú Hőskölteményhez, melly a' Tunisiással és Rudolphiással megmérkezhessék. Annál inkább kell tehát csudálnunk a nagy Éneklő teremtő lelkét, melly a szűk határú mezőn erejét annyi bölcseséggel, annyi szerencsével fejté ki, hogy itt felejthetjük a tárgy soványságát. Mindenik Éneke eggy eggy oltártábla, mesterisen alkotva, mesterisen rajzolva, erővel és bájjal festve, világítva. Azt érezzük olvasások alatt, a mit eggy lélekkel dolgozott oltártábla előtt, hol térdeink, lángot adván érzésinknek a Művész, önként hajlanak meg Isten előtt; 's itt ez vala az eggyik czél.
...