---

Tartalom

1. KÖTET

ELŐSZÓ
TARTALOM ÁTTEKINTÉS. DUNAMENTI HELYZETÜNK HATÁSA TÖRTÉNETÜNKRE S HATÁSUNK KELET-EURÓPA ALAKULÁSÁRA

BEVEZETÉS. A DUNAMENTE S HAZÁNK A MAGYAROK BEJÖVETELE ELŐTTI SZÁZADOKBAN
Első fejezet. A Dunamente a történelem előtti időkben
Második fejezet. A Dunamente s hazánk a görög-római világban
Harmadik fejezet. A népvándorlás átvonulása a Dunamente s hazánk felett

ELSŐ KORSZAKUNK. MAGYARORSZÁG ALAKULÁSA ÁLMOS, ÁRPÁD, SZENT ISTVÁN ALATT
Első fejezet. Álmos kivezérlése
Második fejezet. Árpád honfoglalása
Harmadik fejezet. A vezérfejedelmek kora Zsolt, Taksony, Géza alatt. (907-997.)
Negyedik fejezet. Magyarország királysággá alakulása Szent István alatt. (997-1038.)
Ötödik fejezet. Kezdődik harczunk a birodalomba bekebeleztetés ellen Péter, Aba, Endre, Béla, Salamon, Géza ellenkirályok alatt. (1038-77.)
Hatodik fejezet. Szent László és Kálmán király a jogrendet helyreállítják. VII. Gergely hierarchiájával kiegyeztetik (1077-1116.)
Hetedik fejezet. Az Árpád-ház s a Komnen császári ház családi szövetkezése a nyugati császárság ellen (1116-1204.)
Nyolczadik fejezet. A másodszori reconstructio s az aranybulla kora. (1172-1235.)
Kilenczedik fejezet. A mongolok reánk bocsátása s az Árpádok kipusztítása (1235-1301.)
Tizedik fejezet. Az Árpádoktól hátrahagyott Magyarország

MÁSODIK KORSZAKUNK. VEGYESHÁZBELI KIRÁLYAINK KORA (1301-1526.)
Első fejezet. Nemzeti királyságunk fentartásáért való küzdelmünk kora, szelleme
Második fejezet. Az Árpádház kihalására következett trónviszály Erzsébet kikérése, Róbert Károly jelöltsége, Venczel és Ottó trónfoglalása (1302-1310.)
Harmadik fejezet. Az Anjouház kora. (1310-82.)
Második alkorszak. Római-német császárok a magyar trónon
  Első fejezet. Az Anjou utódok, Mária, II. Károly királysága. Mária király (1382-86.)
  Második fejezet. Német-római császárságra jutott királyaink. Luxenburg Zsigmond, Habsburg Albert, Zsigmond király (1387-1437.)
Harmadik alkorszak. A Hunyadiak kora (1440-1490.)
  Első fejezet. Hunyadi János királyai. I. Ulászló, V. László Hunyadi főkormányzósága
  Második fejezet. A nemzeti királyság visszaállítása Mátyás király (1458 jan. 23-1490 ápril. 6.)
Negyedik alkorszakunk. A Jagellók kora (1490-1526.) II. Ulászló magyar- és cseh-király (1490-1516.)

2. KÖTET

TÖRTÉNETÜNK HARMADIK KORSZAKA. A HABSBURG-HÁZ ALATTI IDŐK (1526-1896.)
Első fejezet. Az ország
Második fejezet. Mohács után Zápolya és I. Ferdinánd királysága közt Magyarország kétfelé válása (1526-1538.)
Harmadik fejezet. Magyarország török hódoltságra, erdélyi fejedelemségre, királyi Magyarországra szakadása s alakulásának kezdete (1538-1570.)
Negyedik fejezet. Európa s nemzetünk küzdelmei a vallásszabadságért. A bécsi, nikolsburgi, linczi, westfali béke koráig
Ötödik fejezet. A harmincz éves háború. A linczi és westfáliai béke korszaka II. Mátyás, II. és III. Ferdinánd alatt (1608-1648.)
Hatodik fejezet. Nemzetünk az absolutizmus és liberalismusnak az angolok által kezdeményezett harczában I. Leopold és I. József alatt (1657-1711.)
Második alkorszak. További küzdelmeink. Ausztriába bekebeleztetésünk ellen az úgynevezett felvilágosult absolutizmus korában
  Első fejezet. III. Károly, Mária Terézia, II. József kora (1711-1790.)
  Második fejezet. A nemzet ébredése s az alkotmányos élet beköszöntése a francziák nagyforradalma hatása alatt (1790-1835.)
  Harmadik fejezet. A jelenkori Magyarország alakúlása. Rendi alapról liberális, parlamentáris alapra fektetése V. Ferdinánd, I. Ferencz József királyok alatt (1835-1867.)
I. Ferencz József kora (1848 decz. 2.)
  Első fejezet. A Gesammt-Monarchia jegyében
Harmadik alkorszakunk. Az első ezredévünktől hátrahagyott Magyarország s ezredévi fennállásunk nagy ünnepe
  Első fejezet. A personal-unióból dualismusba sodortatott Magyarország új szervezete
  Második fejezet. A millennium, európai létünk ezredik éve s megünneplése
  Harmadik fejezet. Második ezredévünk beindulása

ZÁRSZÓ. MISSZIÓNK ÉS JÖVŐNK
ÁRPÁD EMLÉKEZETE

---

Előszó

Különösen a történetírásnál a fősúly arra esik, ki beszél? Azért, hogy nevem nem régi alakjában jelenik meg, a régi vagyok. S szükségét érzem, hogy arról is számot adjak, hogy jutottam e munka megírásához.

Mint tagtársunk a magyar történelmi társulatnál, a most is író Bánó József, akkor a parlament alelnöke, 1882-ben indítványba hozta, keresnők meg az országgyűlést, hogy a közelgő Millennium ötletéből tűzne ki jutalmakat, nemzetünk ezeréves története megírására, mi az Akadémia bírálata mellett jelennék meg.

Az előértekezleten már akkor is, mint korelnök jelölt, mielőtt a tárgyalás megnyilt volna, jeleztem álláspontomat, mely szerint történetírásunk annyi egyházi és politikai pártárnyalatba indulása korában, pragmatikus historiát nem várhatunk, a nemzet nevében s ez időszerint az Akadémia sanctióját se kívánhatjuk. Másnap a Történeti Társúlat gyűlése a kérdést napirendről levette. Ekkor Ipolyi s Szilágyi Sándor azzal fordúlt hozzám: de már most megírd. Mikor mondom, hogy már késő: hisz Curtius György is 77, Ranke 84 éves korában fogott legnagyobb munkájához.

Nekem Erdély története megírásához is bár procul negotiis, húsz év kellett. Tíz év alatt előtanúlmányaimat adtam ki: a tért, Erdély földe ritkaságaiban, a romokat Erdély régiségeiben, a szereplőket Erdély nevezetesebb családaiban, a hangulatot Történeti Regékben, Adomákban s nehány év kellett, hogy hat kötetben, mint forrásmunka megjelenjen.

Bár Magyarország története keretében tárgyaltam, előbb csak a Herdertől kezdett történetbölcsészeti, mint később nevezték civilisatiótörténeti módszerben kívántam volna, mint a 83-ban fölolvasott s az Erdélyi Múzeumban megjelent programmom mutatja. Majd megragadott Trefort az Akadémia elnöki székéből elhangzott s Kemény Zsigmond így kezdődő formulázása: "Kevesen voltak, kik hazánk történetét európai helyzetében, külpolitikájának folytonos alakúlásában igyekeztek volna tárgyalni". S új programmom 86-ban az Akadémián fölolvasásra került.

Miután a Gondviselés Magyarország története megírásához megadta a másik húsz évet, ha már fönmaradásunk ezredévi fordulója nagy ünnepére készen nem voltam, de megírtam lefolyása történetét, most a midőn a nemzet a férfi halála ezredévi fordulója megünneplésére készül, ki nemzetünket, anyanyelvünket kihozta, kitől temperamentumunkat, ember-, faj-, haza- s szabadságszeretetünket örököltük, kinek édes hazánkat köszönjük, a honfoglaló Árpád emléke fölújjulása alkalmából örök hálánk tolmácsolásához hozzá kívántam járúlni.

Különben is már két év óta az Akadémia Nesztora vagyok, ideje, hogy a mennyire kész, sajtó alá bocsássam.

Kolozsvár, 1907.
A szerző

---