---

Tartalom

Előszó

ELSŐ KÖNYV
Nagyszüleim, szüleim
Születésem
Az általános iskolában
1956-ról
A Mogyorósi szomszédok
Apám meséje
A Vajda János Gimnáziumban
Vissza a gimnáziumba

MÁSODIK KÖNYV
Továbbtanulás és a gyakornoki idő
A gyakornokok
Györlander Karcsi

HARMADIK KÖNYV
Katona lettem
Vízi kiképzés
A családalapítás kezdetei
Esetem a tsz-es szakaszvezetővel

NEGYEDIK KÖNYV
Újra civilben
Tartalékos katonák
Újra civilben

ÖTÖDIK KÖNYV
A Lenti Szabadság Tsz-ben
Az NDK-ban
Csernobil
A reszneki beilleszkedés és az itt töltött négy év
Az egyetemi évek
A pártapparátusban eltöltött év
A Zalabaksai Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben
A Zalabaksai Gazdabolt története
Ismét a tsz-ről és a változásokról

HATODIK KÖNYV
Agrárszövetség - Temerin - Cserkeszőlő
A Zalabaksai KERTBARÁT KÖR megalakulása és tevékenysége az átszervezésig
Találkozásom az irodalommal és a befejezés
TESTAMENTUM

Egy könyv margójára
Köszönetnyilvánítás

---

Előszó

A könyv nem regény, nem dokumentum, hanem egy család, a saját családom történetét mutatja be olvasmányos formában.

A könyvből betekintést kaphat az olvasó egy keszthelyi iparoscsalád életébe a huszadik század elejétől szinte napjainkig. Mindkét világháború érintett bennünket. Anyai nagyapám az olasz fronton, apai nagyapám pedig Szerbiában harcolt. Mindketten szerencsésen hazatértek, és elsősorban a családra fordították energiájukat. Berkes nagyapám egy, a Redler családból való nagyvázsonyi sváb leányt vett feleségül, míg anyai nagyapám Komárvárosról hozott egy parasztlányt. Apám negyedik, legkisebb gyermekként 1909-ben, anyám 1921-ben született, bátyja után.

Anyám a varrást, apám a cipészmesterséget tanulta ki, mindketten egészen a nyugdíjba vonulásukig ezeket a szakmákat folytatták.

Apám már 33 éves volt, amikor családot alapított. Addig az iparos legényegylet, a cserkészkedés foglalta le idejét. A nősülésre a kora (33 év) és a legénytársak családalapítása miatt adta a fejét. Sok fiatalkori élményt osztott meg velünk, gyerekekkel, amikből néhányat én is közreadok. Mindkét nagyapám még hadköteles volt a második világháborúban. Bevonultak, de Isten most is hazasegítette őket.

Vége lett a világháborúnak, és egy évre rá, 1946-ban megszülettem a Berkes család első fiúgyermekeként. Ezért adtam magamnak a városi fiú nevet, és könyvemnek a "Városi fiú" címet.

Szüleim sok küzdelem árán neveltek fel bennünket. Iskolai éveimről, gyermekkori csínytevésekről, barátokról bőven írok. Tanulásban meglehetősen jó eredményeim voltak, sajnos a további iskoláimat, elsősorban a szüleim anyagi helyzete miatt csak a helyben lévő mezőgazdasági intézetekben folytathattam.

Majdani családi életem kialakulása itt kezdődött. Megismerkedtem egy, az évfolyamon tanuló ágfalvai lánnyal, aki a feleségem lett. A mezőgazdasági pályát a kerkakutasi tsz-ben kezdtem, menyasszonyom a reszneki tsz-be került.

Nyolc hónap gyakornokoskodás után sorkatona lettem Tapolcán, ami meglehetősen megnehezítette a közös életünket.

Katonaéveimről, kiképzésről, eredményeimről bőven írok, mert ez az időszak nagyon sok ismeretet adott. A katonaságról, bár volt néhány negatív élményem is, csak jót mondhatok. Megbecsültek, mert képzettségemnek, iskolázottságomnak megfelelően teljesítettem a szolgálatot. Leszerelés előtt, 1968. augusztus 18-án házasságot kötöttünk. Ha valaki visszanéz erre az évre, akkor látja, hogy számunkra nem volt könnyű időszak. Két nappal rá, 21-én visszarendeltek a kilencnapos szabadságról, és a nászutunk a laktanyában folytatódott, persze nem a szokványos formában...

Aztán 1969. február végén leszereltem, és újra elölről kellet kezdeni mindent, a szakmát, a civil életet. Ekkor egy igen mozgalmas időszak indult. Változott a munkahely, a költözések szinte félévente keserítették meg az életünket.

Nagy öröm volt első gyermekünk, Tamás megszületése, de ez azzal járt, hogy csökkent a jövedelmünk. Szüleim nagyon sokat segítettek ezekben az években.

Rá három évre egy gyönyörű kislánnyal lettünk többen, megszületett Ágikánk.

Hosszan írok a Cserszegtomajon lévő családi szőlőnkről. Sok munkával, kevés jövedelemmel járt, és ami még megemlítendő, hogy 78 km-re jártam lakhelyemről a birtok művelésére, és ez negyven évig tartott. Az első munkahelyemről 1977-ben távoztam. A változtatást nagyon sok esemény indokolta, de legjobban a gyermekeink taníttatásának jobb lehetőségei.

Munkahelyem a lenti tsz-ben lett. Feleségem Szentgyörgyvölgyre járt, majd amikor én pályát változtattam, a helyembe lépett, és egyedül vezette a mintegy 7000 ha területen a növényvédelmet Lentiben, kollégái megbecsülése mellett.

Ekkor Iklódbördőcén laktunk.

A pályaváltozás alatt a politikai életbe való aktív belépést értem. Négy évig voltam üzemi párttitkár. Érdemes elolvasni, hogy akkor milyen buktatókat kellett leküzdeni, és végül a politikai feletteseim elvtelensége miatt még a munkahelyemet is el kellett hagynom. Korábban már egyszer ráfizettem a párttal, de nem tanultam belőle. Igaz szívvel gondoltam, hogy ez a helyes út, és valamit én ronthattam el.

Újra agronómus lettem Reszneken. Szerettem itt dolgozni. Jó eredményeink voltak, egy erős gazdaság megbecsült középvezetője lettem. Itt szereztem meg az egyetemi végzettségemet, ez a három év újra visszazökkentett az iskolapadba. A vizsgákról és az egyetemi évekről részletesen írok.

Négy év, a mezőgazdaságban töltött szakmai munka után megint elszólított a politika.

Egy évet töltöttem a járási pártapparátusban mint gazdaságpolitikus. Nekem nem kellett megfigyelni, jelenteni, csak a szakmai segítséget várták el tőlem, amit legjobb tudásom szerint meg is adtam. Aztán megszűnt ez a munkahely, és megszűnt a párt is, aminek húsz évig voltam tagja. A rendszerváltást követően csodálkozva hallottam, hogy miket követtek el a kommunisták, a munkásőrök, de nekem ez új volt, korábban ezt nem tapasztaltam. A következő évek a zalabaksai tsz-ben teltek. Ágazatvezető, főagronómus, végül a szövetkezet igazgatóságának elnöke lettem, ebből a beosztásból mentem nyugdíjba.

Gyermekeim közben felnőttek, családot alapítottak, és négy gyönyörű unokával ajándékoztak meg bennünket. Végül a tizenharmadik lakás már a miénk, annyi albérlet és szolgálati lakás után. Ezek a lakások is nyomon követhetők a könyvben.

Szinte egész életemben építettem, de amikor kész volt a mű, tovább kellett mennünk, vagy önszántukból váltottunk lakhelyet, a mostani, úgy érzem, az utolsó.

Néhány év politika nélkül telt, de beszerveztek az Agrárszövetségbe, aminek megyei vezetője, az országos elnökség tagja lettem. Aztán ez is elmúlt, és most politikamentesen élem napjaimat.

Élénk civil élet folyik a falunkban. Kiemelten említem a Zalabaksai Kertbarát Kört, amit tíz éve vezetek, és hat évig egyesületként működött. Életkorunk előrehaladtával visszaléptünk, most 2017-től ismét a kertbarát profil maradt.

A végelszámolt Hagyományápoló, Kertbarát és Kulturális Egyesületben élénk kulturális program valósult meg, előadássorozatok, író-olvasó találkozók, ünnepi rendezvények, kapcsolatteremtés más szervezetekkel (a Muravidéken is).

Tanösvény készült saját erőből, vásároltunk, és felújítás után üzemeltettünk egy cséplőgépet. Helytörténeti gyűjteményünket bemutatásra alkalmas állapotba hoztuk.

Ezeket a történéseket részletesen megírtam.

Feleségem 15 évig vezetett egy kis gazdaboltot, melyről a rövid önértékelését beszerkesztettem az írások közé.

Mint az önéletírásomban szerepel, verseim gyűjteményes kiadására "Tűz voltam" címmel 2014-ben került sor. A könyvet számos bemutatón ismertettük meg az olvasókkal.

A "Városi fiú" című kötetem szerkesztésével párhuzamosan további verseket, rövid történeteket, novellákat szedtem össze, ami "Múzsákhoz" címen jelenik majd meg.

Könyvem megírásához nem vettem igénybe feljegyzéseket, idegen kézből származó információkat, csak a visszaemlékezésemre alapozok, valamint a családi és saját fényképeimet használtam fel. Ez a könyv emléket állít a régi barátoknak, kollégáknak, szerelemnek, és elsősorban a szülőknek, nagyszülőknek, szűkebb és tágabb értelemben a családnak.

Megismerését szeretettel ajánlom a Tisztelt Olvasónak.

---