---

Tartalom

BEVEZETÉS

A KORSZAK TÁRSADALMI ADOTTSÁGAI
Szociális válságban a magyar társadalmak
Totális rendszerek között
  a) A nemzetiszocializmus és a fajelmélet ellen
  b) A nemzetközi szocializmus, a marxizmus ellen
JEGYZETEK

EMBERKÉP ÉS TÁRSADALOMETIKA A NÉPI GONDOLATBAN
A Másik Ember: autonómia, szabadság
Az állam feladata
A demokrácia
Közösség mint személyiségek harmóniája
JEGYZETEK

MAGYAR GONDOLAT, NÉPI GONDOLAT
Sorsközösség: hiány, igény és feladat
a) Megszakadt sorsközösség a magyarságon belül
b) Sorsközösség mint lehetőség: igény és feladat
Válságtudat: igény a minőségre és a versenyképességre
  a) A válság mibenléte
  b) Válasz a válságra: igény a minőségre
  c) Válasz a válságra: a versenyképesség igénye
Erőszakmentesség
JEGYZETEK

MAGYAR NEVELÉS
Válság, értékrend, pedagógia
Iskolarendszer és társadalmi struktúra
Iskolán kívüli népművelés
Nyelvezet és pedagógia
Tantárgy-csoportosítás és személyiségfejlődés
  a) Tantárgy-csoportosítás, tematikus logika
  b) Személyiségfejlődés
Ismerethalmozás ellen
Legyen élménnyé a tanulás!
JEGYZETEK

UTÓSZÓ

---

Bevezetés

...

E könyv négy tartó oszlopa tehát - ABC-sorrendben - Karácsony Sándor, Kodály Zoltán, Márton Áron és Németh László. Közös nevezőjük a nép és az értelmiség gondolkodását formálni akaró, népi gondolatban megfogalmazott pedagógiai törekvés, ami a társadalmi kaszthatárok megszüntetésére törekszik. Alcímünk szerint az idézett gondolkodóink törekvése a huszadik századi magyar szellemtörténet egyik fejezetéhez tartozik. Ha a szellemtörténet szellemi orientációk és azok összefüggéseinek története, akkor a népi és a pedagógiai gondolat összefüggése, mint szellemi közös nevező, ott látható hőseink eszmevilágában. Én a népiséget olyan szellemi orientációnak látom, mely nem lehet otthontalanná saját hazájában.

Időszerű lehet-e ma, a XXI. században az a gondolat, amit akkori legjobbjaink a XX. század első felében fogalmaztak meg? Az 1930-as évekre bebizonyosodott, hogy a magyar társadalomban meglévő, erkölcsi-értékrendi eredővel rendelkező, strukturális-szociális válság előhívta a minőség igényét. Ez a szellemi felhajtóerő keltette életre a népi gondolatot, a népi mozgalmat, a népi irodalmat, mely a kívülről rákent hamis máz miatt bizonyos szellemi oldalakon máig pejoratív értelmet is hordoz. Ha megnézzük a két háború közötti időszak magyar társadalomszerkezetét és társadalmi problémáit, akkor láthatjuk, hogy ezt a strukturális és szociális válságot leginkább a parasztság helyzete jelzi akár matematikai pontossággal. A népi gondolat nem hamis parasztromantika, amint azt ama kívülről rákent hamis máz igyekszik beállítani. A népi gondolat éppen a paraszti függést, a magyar társadalom rendies örökségét akarta felszámolni, az egész magyar társadalom polgárosodását szolgálva ezzel. Hogy ez a gondolat - ha a "népi" jelző valakit idegesít, akkor nevezhetjük plebejusnak is - ma aktuális-e, azt abból a kérdésből kiindulva lehet megválaszolni, hogy a mai magyar társadalomban, társadalmakban (bármely országban, ahol akár kisebbségi helyzetben, de magyar társadalomról beszélhetünk) léteznek-e függőségek, vannak-e alig átjárható kaszthatárok, akik ma hátrányos helyzetben születnek, azok vajon milyen valószínűséggel örökítik át hátrányukat majdan megszülető utódaiknak. Azt a kérdést is feltehetjük, hogy érint-e bennünket olyan függő, kiszolgáltatott helyzet, melynek oka társadalmainktól akár nagy földrajzi távolságra található. Ha létezik, milyen választ adunk e függőségekre? Meggyőződésem, és ezt e könyv négy szellemi tartóoszlopa is igazolja, hogy sem az öncélú bezárkózás, sem pedig az egyoldalú alkalmazkodás, az önkéntes vagy akár kényszerű elidegenedés nem járható út. Ahogy például a klasszikus, szabad versenyes, embereket nyomorító kapitalizmus, és annak ellenkezője, az államosító, kollektivista, szintén embereket nyomorító államszocialista marxizmus sem bizonyult járható útnak. Az előbbi a XIX. század szellemi terméke (ámbár felzárkózni akaró nemzetekre a XXI. század elején is igyekeznek ezt erőltetni), az utóbbi a XX. század végére bukott meg. Ma is vannak internacionalizmusok, vannak nemzetközi központosító törekvések, melyek abban emlékeztetnek e két bukott rendszerre, hogy elutasítják a bibliai emberképre épülő szubszidiaritás elvét, elutasítják a felelős emberi kapcsolatokra épülő közösségi szellemet, kettős mércét alkalmazva, elutasítják a felzárkózni akaró nemzetek önállóságát. A népi gondolat, a plebejus gondolat a társadalmi különbségek kiegyenlítését szolgálja (lesz még szó erről), ma már akár kontinentális, globális méretekben is. A népi gondolat, a plebejus gondolkodás nem az elzárkózást, hanem a felzárkózást szolgálta, szolgálja.

Amit ők négyen (közülük csak Karácsony Sándor és Németh László között volt rendszeres kapcsolat, Németh László és Márton Áron egyszer, 1935-ben találkoztak, Kodály és Karácsony Sándor többször is elismerően írtak egymásról), már sok évtizede, akár majd' egy évszázada leírtak, elmondtak, az releváns pedagógiai válasz volt a saját koruk által felvetett kérdésekre. Ezek a kérdések és az azokra adott válaszok a XX. század magyar szellemtörténetéhez, a gondolkodási irányokat kijelölő törekvések történetéhez tartoznak. A válaszadás képessége ma is minta számunkra. E képesség fejleszthető, fejlesztendő. Ám bizonyára vannak olyan általuk egykor adott válaszok, melyek ma is érvényesek, mert vannak a régmúlt kor által feltett kérdések között olyanok, melyek a sok évtizede megadott válaszok mellett is érvényben maradtak. Négy klasszikusunk gondolatait a mai olvasó olvassa ilyen szemmel.

E könyv nem kíván egyik tartóoszlop monográfiája sem lenni, hanem egy gondolat főbb nyomvonalait próbálja követni. Gondolataik gazdagsága miatt, az itt szereplő fejezeteken kívül, sok más nyomvonal is feltárható, ezek forrásait igyekeztem hangsúlyos közös nevező felé tömöríteni. A népiségben és pedagógiában összegződő gondolathoz a négy klasszikusunk szolgáltatja a hivatkozásokat - az itt szereplő idézeteknél nagyobb mennyiségben.

...

---