---

Tartalom

I. A NYIRSÉGBŐL
Soká elbolyongtam...
Anyaföld.
Pusztán.
Őszi áldás.
A régi ház.
Honvágy.
Otthon.
Aratás.
Faluba.
Őszi kép.
Nóta a tengeriről.
Az eleven szent.
A dohány.
A falu csufja.

II. KÉPEK.
Visszfény.
Vásár után.
Czigány temetés.
Esteli ima.
Örök élet.
Vis inertiae.
Egy darab élet.
A boszorkány.
Virágtündér.
Fehér lepkék.
Futó betyár.
Keresztek.
Apácza.
Vendégszoba.
Fesztetics Judit.
Orczy Lőrincz sírjánál.
A könyvek.
Ikarus.
A Vesta-szűz.
Az özvegy.
Castor és Pollux.
Csépke Julcsa.
A szörnyeteg.
Erdei predikáczió.
Királyi nász.
Késett álom.
A csendes hallgató.
Utolsó tekintet.
Vendégek.
Üres diók.
A madár.
Levélhulláskor.
Az álmodó.
Lélekharang.
A vágányon.

III. HANGULATOK.
Fehér virágokhoz.
Mulandóság.
A vén harangról.
Dalok.
Uton.
Vihar.
Napkeletkor.
Alaphang.
Altató.
Egy emlék.
Halottak napja.
A sphinx hymnusa.
Félelem.
Távolból.
Egygyel több.
Éji madarak.
Idő szárnya.
Hervadt virágról.
Az első hó.
Novemberi est.
A fehér havas éjszakába.
Ezüst nyárfák.
A nagy arató.
Hullt levél közt.
A nagy munka.
Állandóság.
Bachánsnő.
Tavasz hymnusa.
Csodálkozás.
Asszony-élet.
Őszi rózsák.
Szárnyas gulya.
A halastó.
Don Juan dala.
Még él!
Pán órája.
Pán flótája.
Gombák mente.

IV. APRÓ TÖRTÉNETEK.
Zúg a harang...
Egy életről.
Betegekről.
Este.
Az utczáról.
Volt!...
Hó-nyomok.
A tréfa-rontó.
Saisi kép.
Ádám és Éva.
Ajtózárás.
Egy gondolat.
Hold fogytán.
Egy útas.
Eljegyzés.
Örökség.
A várban.
Futó homok.
A hála.

V. BOSZORKÁNY-DALOK.
Boszorkány-dalok.

VI. MAGÁNY.
Magam vagyok.
Magános úton.
Délben.
Maya.
Keresem az Istent.
Jó égiek.
?
A változhatatlan.
Istennel szemben.
Eunoia.
Egy talányról.
Párhuzamban.
A fény útja.
Chaos.
Virradat.
Hosszú úton.
Fátyol.
Isten felé.
A sors.
Névtelenek.
Nyomok.
Felelősség.
Némák kara.
Jövőnk.
Hatványozott.
Igazság.
Bizalom.
Őrület.
Felicitas.
Microcosmos.
Az üvegfal.
Megnyugvás éneke.
A baklábu isten.

---

Bevezető

Czóbel Minka könyvéhez szinte fölösleges bevezető sorokat irni. Az ő tartalmas, előkelő tehetségét jól ismeri a magyar olvasó közönség. Tiz év alatt hat verses kötete jelent meg s az a rokonszenv, melylyel minden ujabb könyvét fogadták, elég biztositék arra, hogy ezzel a mostani kötetével sem fog kudarczot vallani.

Voltaképpen a Kakukfüvekért nem is őt terheli a felelősség, hanem engem. Ezt a könyvet t. i. az Athenaeum megbizásából én rendeztem sajtó alá. Maga a költőnő teljesen szabad kezet engedett nekem, rám bizta, hogy eddig megjelent köteteiből tetszésem szerint válogassak s könyve belső formáját is én idomítottam azzá, amivé lett.

Az összeállítás munkájánál, melyet szeretettel és gonddal iparkodtam végezni, tekintettel voltam arra, hogy a kiszemelt költeményeket lehetőleg időrendi egymásutánjukban sorakoztassam. Igy a Kakukfüvek Czóbel Minka eddig megjelent köteteinek nemcsak java termékeit foglalja magában, de egyuttal lirai fejlődésének különböző fokain s érdekes egyéniségének egészében láttatja őt.

A Nyirségből czimü cziklus, a Képek sorozata, és részben az Apró történetek is az alföldi magyar élet, főkép a népélet, levegőjében születtek, mig a Hangulatok, Boszorkánydalok és a Magány már ujabb impressziók s áramlatok termékei. Amazok tán frissebbek, közvetlenebb hatásuak s erősebb megfigyelésre vallók, - emezek azonban merészebbek, tartalmasabbak és égőbbek.

Annyi kétségtelen, hogy Czóbel Minka muzsája kissé különczködő, ideges és nyugtalan természetü, nem elégszik meg a hétköznapi viszonyok szük körével, de szabadon csapong, keresi a változatosságot, lázongó vérmérséke van, bántják, emésztik az élet titokzatai s nőnél szokatlan kedvteléssel és komolysággal jár a bölcselet mesgyéin is. Nem mint egy szenvelgő, okoskodó dilettans, de mint egy a saját csapásain biztos léptekkel haladó s holdfénytől elborított alvajáró. Finom és érzékeny idegzete minden hatásra megrezdül s innen folyton égő szellemének rendkivüli termékenysége is.

Ez a kötete, bár válogatott költemények gyüjteménye, élénken és teljesen világítja meg erős költői egyéniségének minden jellemző vonását s mert ez a költői egyéniség jóval fölül áll a közönséges méreteken s valóban érdekes: uj könyvét, mint az ujabb magyar lira egyik nemesebb termékét, nyugodt lélekkel bocsátom a költészet igaz barátainak szine elé.

Budapest, 1900. október 10.
Endrődi Sándor.

---