---

Tartalom

I. KÖTET

Székely népballadáink. I. (Ráduly János)

Kőműves Kelemenné
Barcsai
Kis Júlia
Molnár Anna
Júlia szép leány
Budai Ilona
Kádár Kata
A nagy hegyi tolvaj
Görgei Mihályné
Szegény Szabó Orsik
Bíró Szép Anna
Leányok, leányok
Csáki Erzsi
Fehér László
Diófának három ága
Jöjjön haza, édesanyám
Kicsi nemes legény

Szómagyarázat

II. KÖTET

Székely népballadáink. II. (Ráduly János)

Szép Lilia
Fogarasi István
Bátori Boldizsár
Görög Ilona
Kis Pendzsóka
Egy özvegyasszonynak egy eladó lánya
Most jövök, most jövök
Megétetett János
Gyere hozzám vacsorára
Én leányom pávát őriz
Sárighasú kígyó
Hej páva, hej páva
Egyszer egy királyfi
A búzamezőben háromféle virág
A párjavesztett gerlice
Annóka
Katát kérették
Szép Ilona
Este guzsalyasba, reggel a malomba
Lányok, lányok, rólam tanuljatok

Szómagyarázat

---

Bevezetés

Az első kérdés, amely azonnal válaszra vár: mi a népballada? Körülírásával, meghatározásával a magyar népköltészeti kutatásban Greguss Ágost (1825-1882) foglalkozott behatóan. Első megfogalmazása évtizedekig meg is honosodott a köztudatban: "tragédia dalban elbeszélve." Csakhogy az úgynevezett vígballadákra már nem lehetett érvényes ez a felfogás, így ugyancsak ő tovább fejlesztette meglátásait: a népballada lehet "dráma, dalban elbeszélve" is. És hogy ne maradjanak ki a lírai balladák sem, Greguss bevezette a "drámai dal" fogalmát. Mert például a siratóballada lírai jellegű (lásd a Három árva típust), de a megénekelt alaphelyzet mégis csak szomorú, tragikus (Greguss Ágost: A balladáról. Pest, 1865. Negyedik kiadás: 1907).

Aztán fokozatosan kikristályosodott a pontosabb meghatározás: "... eredendő (kis) epikai műfaj: történetet énekel meg" (kiemelés tőlem: R. J.). A megfogalmazás Katona Imrétől származik, ő írta a Ballada című fejezetet a Voigt Vilmos szerkesztette A magyar folklór című, összefoglaló kiadványban (Budapest, 1998). Persze, a köznép, maguk az énekesek másként nevezték a műfajt: Majlát Józsefné Ötvös Sára kibédi énekesem "történelmes énekként" emlegette.

Mikor keletkezett a népballada?

Általános a vélemény: a népballada a hőséneket váltotta fel, első "megvillanásai" a XIII. század végéről valók, kiteljesedése a XIV-XV. századra tehető, míg virágzásának kora a XIX. század végéig tartott. Napjainkra már halódó műfajjá vált. Kézenfekvő utalnunk a következő megállapításra: "... a folkloristának 20-25 embert kell megkérdeznie, amíg egy hagyományos balladára talál, föltéve, ha bármilyen darabbal megelégszik. Ha egy Molnár Anna-féle ritkaságot keres, 333 embert, ha pedig egy Barcsai-féle régiség után kutat, több mint ezer embert kell végigkérdeznie, amíg eredményre jut" (Faragó József - Ráduly János: A népballadák egy romániai magyar falu mai köztudatában. Ethnographia, 1969/4. sz. Budapest, 1969).

Még egy dologra utalnunk kell: a népballada elsősorban szövegkategóriai műfaj. Katona Imre írta említett tanulmányában: "A balladának azonban a legritkább esetben van saját dallama, inkább az epikától vagy a lírától kölcsönzi."

Jelen kiadványunk is szövegközpontú, de hozzátesszük: a legszebb, a lehető legépebb változatokat vonultatjuk föl a könyv lapjain.

...

Hinni merjük, hogy a bemutatott szövegek megnyerik mind a felnőttek, mind a fiatalabb olvasók figyelmét. Az utóbbi időben divattá váltak - például - a szavalóversenyek és a balladaestélyek szervezése. Magam tanúsíthatom: mind az V-VIII., mind a líceumi tanulók szavalóversenyein népballadák is elhangzanak. A népballadaismeret tehát általános műveltségünk szerves része.

Ráduly János

---