Joó Tibor
Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi Könyvtárban
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Bevezetés
I. Általános művek, alapfilozófia, metafizika, logika
II. Etika
III. Esztétika
IV. Kultúrfilozófia
V. Antropológia és lélektan
VI. Életbölcselet
VII. Filozófiatörténelem
Philosophische Handschriften in ungarischer Sprache aus der Sammlung der Széchényi Landesbibliothek
Előszó
A magyar tudomány régi tartozása a hazai filozófia történelmének megírása. Erdélyi János közel száz esztendős műve óta nincsen összefoglaló feldolgozás. De nem is lehetne, mert a szintézist szükségképen megelőző részletkutatások is igen gyéren akadnak. Még nagyobb hiányát érezzük a magyarországi filozófiai irodalom egyszerű számbavételének, hogy legalább külsőre áttekinthessük tudományunk hazai múltját. Pedig az a néhány pillantás is, amelyet a magyar filozófiatörténelem úttörői vetettek a homályos századokba, arról győz meg bennünket, hogy ha nem is volt igazi nagy, önálló, rendszeralkotó bölcselőnk az utolsó időkig, a filozófia sohasem volt idegen ezen a tájon, általános európai áramkörébe a magyar elme is mindig bekapcsolódott. Még azt sem mondhatjuk, hogy mindig elmaradva, megkésve követte az egyetemes áramlatokat, sőt nem egyszer az elsők közt voltak magyar bölcselők, akik felismerték az új felfedezések jelentőségét, voltak esetek, amikor azoknak külföldön is jelentékeny zászlóvivő harcosai lettek. Így megdől az a régi babona, hogy a filozófiai magatartás a magyar szellemtől idegen. S ebben a vonatkozásban nemcsak arról van szó, hogy mindig voltak magyar férfiak, akik a lét nagy elméleti kérdéseire irányították kutató szemüket, ahelyett, hogy - amint a babona tartja - magyar emberhez illően csak az élet gyakorlati dolgaiban forgolódtak volna, hanem arról is, hogy a bölcselet iránti érdeklődés széles körben élt a művelt rétegekben, sőt voltak időszakok, amikor - hogy azt mondjuk - divatban volt a filozófia.
Az itt bemutatandó anyag jelentősége főként abban rejlik, hogy a magyar filozófiai közvélemény körére és irányaira nézve ad felvilágosítást. Bizonyos, hogy valami eddig ismeretlen kiváló magyar bölcselőt nem fogunk felfedezni e kéziratok lapjain. Az anyag legnagyobb részben azt mutatja, mi érdekelte a magyar közvéleményt a filozófia kérdései közül s mennyire. S mutatja azt is, kik voltak ezek a szó legnemesebb értelmében vett műkedvelők. Ma a közvélemény tükre a sajtó és az olcsó irodalom. Arra az időre nézve, amikor mindez nem volt, a kiadatlan, sőt kiadásra nem is szánt kéziratok adnak felvilágosítást. Ha egy vaskos köteg kerül a kezünkbe a múlt század elejéről, amelybe valaki éveken, évtizedeken keresztül bejegyezgetett olvasmányaiból vett részleteket, idegen nyelvű művek fordításaival próbálkozott lapjain, esetleg a maga gondolatait is belerovogatta, e magábanvéve semmi újat nem nyújtó lapok elárulják nekünk, milyen lélek volt az a régi magyar úriember vidéki kúriájában, az a pap vagy tanár kisvárosi otthonában, miket olvasott, mikre gondolt, miken töprengett csendes éjszakáin. S ekkor elámulunk e valódi belső kultúra szélességén és mélységén. E gyűjtemény összeállítója gyakran pirulva eszmélt az akkori és mai hasonló társadalmi rétegek közti különbségre. Ezekből a rejtve maradt kéziratokból tudjuk meg, hogyan virulhatott ki a múlt század első felének nagy magyar renaissance-a. Ez a társadalmi alapzat kellett hozzá.
E jegyzék csak a magyar nyelvű kéziratokat foglalja össze az ország legnagyobb gyűjteményéből. Bőven vannak azonban latin és kis számban német nyelvű filozófiai kéziratok is. Természetesen ezek összeállítása is érdemes feladat. Mindamellett jelentőségük nem vetekszik a magyar nyelvű kéziratokéval. Nem csupán, sőt talán nem is elsősorban a nyelvi nacionalizmus érzelmi szempontja miatt. Hanem azért, mert a latin kéziratok legnagyobb részben iskolai dolgozatok, doktori értekezések, részben külföldi iskolát járt magyarok onnan hozott iratai, s noha így élénk fényt vetnek szerzőjük műveltségének forrásaira, szellemi nevelődésük tényezőire, mégis van valami hivatalos jellegük, s nélkülözik éppen azt az eredetiséget és egyéni belső ösztönzést, ami a magyar nyelvű anyagot jellegzetessé és jelentőssé teszi. Inkább a hazai iskolázás történelmének adatai azok, mint a filozófiai gondolkodásnak, noha - ismételjük - ebben a vonatkozásban is megvan a jelentőségük. Kívánatos volna természetesen az is, hogy más fővárosi könyvtárak és a vidéki kéziratgyüjtemények filozófiai anyaga is mielőbb feldolgozásra kerüljön. Végül megemlítem itt azt is, hogy az Országos Széchényi Könyvtár pedagógiai és iskolatörténelmi vonatkozású kéziratait is összeállítottam hasonló jegyzékben; remélem, az is mihamar napvilágot láthat.
...