---

Tartalom

Szepes Hédi - ismertető
Kántor Lajos alkotásai:
  Kisipari csendélet
  Gépi kompozíció
  Üzemi csendélet
  Éjszakai utazás
  Gépi formák
  Gépi mozgásformák
  Fehér formák színes térben
  Melankólia II.
  Gépi mozgásformák
Kántor Lajos

---

Előszó

Kántor Lajos, ha nem is a rejtőzködő, de a ritkán kiállító kortárs magyar festőművészek egyike.

1922-ben született a bodrogközi Vajdácskán. Középiskolai tanulmányait a Műszaki Polgári Továbbképzőben végezte, ahol elsajátította a műszaki rajz szabályait és a logikus gondolkodást. 1949-54 között a Képzőművészeti Főiskola növendékeként Hincz Gyulától a formaérzék, Bán Bélától a dekorativitás, Szőnyi Istvántól a színkezelés, Bernáth Auréltól a megfigyelés készségét kapta útravalóul. Domanovszky Endre, akinél tanársegédként dolgozott, megtanította a festőanyaggal való bánás, az alapos mesterségbeli tudás műhelyszabályaira és fogásaira.

Kántor Lajos a művészi pályán fegyelmezetten, céltudatosan haladó művészek közül való. Megtalálta a maga kifejezési módját és úgy él a formák és színek bűvöletében, úgy valósítja meg képálmait, hogy közben a háttérben ott munkál benne a gondolkodó is. Képei magukban hordozzák a megfigyelést és az elmélkedést.

Munkái 1954-től szerepelnek kollektív és egyéni tárlatokon, hazai és nemzetközi rendezvényeken. A kezdetektől tanulmányozta az egyetemes, modern művészet szemléleti vívmányait, képi világa azonban nem kötődik szorosan egyetlen példához sem. Talán a modern szobrászat formanyelve hatott leginkább képzeletére, ám menet közben személyes jellegű élményekkel telítődtek. Az első alkotói korszakát a konstruktív formálás iránti vonzódás jellemzi. 1962-től a gépi konstrukciókra emlékeztető formák ábrázolása, majd a gépi mozgások síkra vetített, dekoratív hatásával foglalkozik.

Iskolázottságra vall Kántor képfogalmazásának festői logikája, a kompozíció különböző elemeit világosan tagoló, egymással szükségszerű, szerkezeti vonatkozásba hozó, kiegyensúlyozó egységbe foglaló rendje. A bonyolult kombinációk egy sajátosan festői képzelet műveletei, melynek szárnyalását a tudatos szerkezeti érzék fegyelmezi.

Az egymásba kapcsolódó plasztikus henger és gyűrű formákból komponált képek világosan tagolt téri helyzeteket teremtenek, a struktúra fegyelmezett, szinte csendéletszerű, néhány jellegzetes színhatásra épít. A reális és az irreális látomás szintézisét fogja egybe, a formakonstrukciók sugárzásában érzetek, érzelmek összpontosulnak.

A gépi formák statikusak, de egyben dinamikusak is, bennük sűrűsödnek legintenzívebben a szín-és formaritmusok. Nem válnak mértani dekorációvá, a konstrukció szimbolikus rendszert képez.

A 70-es évek közepétől szabadon alakított formák kombinációiból organikus és mértani struktúrákat variál vásznain. A színeket, formákat ritmusossá szervezi. Öntörvényű formarendet alakít ki, időben, térben és metafizikai mélységben geometrikus szabályozottság és festői gesztus harcol egymással.

A 80-as évek elejétől képeinek szerkezetét a színek, színfoltok mozgása, lebegése, hullámzása váltja fel. Az emberi lelkiállapotot színbeszédbe fogalmazza. Az érzelmekkel telített belső világ kiírásának kényszere különös feszültséget eredményez kompozícióin.

Kántor Lajos, Munkácsy-díjas festőművész mindig a maga útját járja, festményei önmagukért beszélnek, nem szorulnak különösebb magyarázatra. Tudjuk, érezzük, hogy a látvány mögött búvik meg a világról alkotott véleménye. Közeledvén 85. születésnapjához, tisztelettel adózunk emberségének, festői munkásságának.

Szepes Hédi
művészettörténész

---