mást mond a mondat...
virágzó önkényt
táplálunk önként
közben az önkép
falanxszá mered
lázad az elme
utat keresve
kerékbe törnéd
az érzelmeket
nincsen már hála
másokra várva
magadba tömnéd
mit más keresett
mást mond a mondat
ellentmond a szónak
hozsannát zengvén
a megvalósult tett
pénzt ér az ünnep
nem teszünk többet
váltjuk ajándékért
a szeretetet
mi lett belőlünk
egymásra nézünk
nem látunk mást csak
ellenségeket
hitünk már nincsen
nem rémít az isten
gonosznak pénzért
hajlítunk térdet
konc az asztalról
nem is jut sokszor
hajlott gerinced
érteti meg veled
amire születtél
elhagytad önként
az emberséged
végleg elveszett