csak düh lapul...
csak düh lapul mindig az agyakban
s a hajnal sem hoz békét soha
nem bízhatsz ma sem az agyaradban
lassan befed majd a hólepte moha
csendre vált olykor a kikötő zaja
utolsó utadra vinne a hajó
lekésed talán a hajnalt várva
még élni csak élni az lenne jó
ő látni véli hogy elment a hajó
melyen nem ült rajta a hajnal és én
vagy csak álmodtuk hogy itt a pirkadó
mert csak jégcsap ült az ágak hegyén
de árnyak terelnek a „kalauzhoz”
tudom obolosz kell a végső úthoz
ajánlás
herceg Kharón miért ily kegyetlen
az utolsó útért is fizetni kell
talán a sors ami az egyetlen
ki szegény és gazdag közt nem mérlegel