Kicsi falum...
szülőfalum Pusztamérges
Kicsi falum, séta csendben,
emlékkel tele szívem, lelkem.
Jönnék ide, de nincs már hova,
sem ismerőse, sem rokona
nem vagyok már a faluba,
senkinek, ki most ott lakik,
a kötelék, szakadozik.
Itt születtem én, egykoron,
itt töltöttem gyermekkorom,
sok-sok év telt el azóta,
hogy ide jártam iskolába.
Azóta a falu más lett,
új lakók és új emberek,
nem ismerik az emléket,
mely szívembe beleégett!
A barátok elköltöztek,
néhányan már „el is mentek”.
Ismerős még akadna néhány,
de többsége nem ismer rám.
Elmagyarázzam, ki vagyok?
Nem teszem! Csak elballagok.
Ott áll még szülői házam,
kicsit kopott, már nem olyan,
mint amikor elköltöztünk,
más lakik itt már helyettünk.
Vágyódásom itt ért véget,
megértettem, más az élet.
Kicsi falum szép emléke,
megmarad bennem örökre.