korán eltávozott költő emlékére
Jagos István Róbert emlékére
ma is olvasom a versed barátom
a döbbenet most is az arcomra ül
tébolyult álom és cudar világ
mert elemésztette költő fiát
hamis isten mit imádott a lélek
vad tüske tépett izmot csontokat
majd félelem ölt és az enyészet
közösen ülték meg a torodat
fájó csendben az árvák jajszava
elhalt és nem jut már az égbe fel
mit ér a szó mit a gondolat maga
kérdéseinkre már senki nem felel