hol szőlőt nevelt...
hol a templom előtt szárnyát tárja
a turulmadár
hol a talpazaton kőbe vésve
hősök neve áll
hol szőlőt nevelt mindenki aki
ezen a tájon élt
kicsiny falum szép Pusztamérges
ott születtem én
elszármaztam réges-régen
másfelé vitt az út
régi emlékből koromban
minden napra jut
gyermekkorom sok szép emléke
vissza-vissza jár
hív és csábít most is engem
a szép turulmadár
dobban a szív örül a lélek
ha néha-néha „hazatérek”
hogyha ismerős arcokat látok
bár nem élnek itt már barátok
fő utcában ott a szülőházam
kopott de én szépnek találtam
olyan szeretettel fogadtak itt
mint aki megtért
éreztem egy hosszú útról
a fiú hazaért
kicsiny falum emléke már
nem sír a lantomon
itt születtem mérgesi vagyok
ezt büszkén vállalom