fájó a csend...
fájó a csend és pókhálós ablakok
érzése kísért ott a híd alatt
hol rongyba csomagolt görnyed alakok
zacskóban a vagyon ami megmaradt
bevétel nincs és kéregetni tilos
szép új világ az ember már nem számít
ha látnak a sárga posztó is piros
most a pénz az mi lelket melegít
tablettás bor ha iszol már nem érzed
hogy neked is volt hited és családod
a szavakat is csak ritkásan méred
az együttérzést ünnepkor találod
rongyos ruhában oly zilált a lélek
korgó gyomrod nem hisz a meséknek
ajánlás
herceg a mesének mikor lesz vége
eltűnnek-e majd a hazug szavak
magyarok istene ha visszatérne
lángolnának-e a közönyös falak
mi épült hogy magyar magyar ellen
forduljon e gyűlölet rengetegben