Kezdőlap

Ajánlás

A szerző

Impresszum


Versek

egy el nem hangzó ima
Újév margójára
néhány nap...
mint fehér szálakból...
repül a hinta...
karácsony szelleme...
mondjátok miért baj...
Szilveszter éjszakán...
amerre jártam...
mást mond a mondat...
fagy uralta tágas...
kérdés az emberségről
csak düh lapul...
fohász
Kicsi falum...
hol egykor hullám...
mint egykor...
emlékek sora rögzült...
verset írok még...
elhagytam vagy...
szeretlek...
mit remél...
adnék én ha tudnék...
a csend szitál...
korán eltávozott költő...
esküvő
hol szőlőt nevelt...
ünnepvárás margójára
Lili unokám...
fájó a csend...
ígéri-e...
mire mennék vele...
maradt a semmi...
szűkölhetnék mint...
időfoga tépte...
s ha megtaláljuk...
de szerelmet vált...
szél űzte sötét felhők...
olajfák alatt
szeretem bámulni...
már átkarol...
bort iszom és...
csodát ígér...
aranyködben úsznak...
szállni szeretnél...
a hajnalpír már...
egy hosszú fütty...
versmagot hint...
mit mondana...
meddig ég még...
bár csendet ír...
Konklúzió
ha inog már...
mi változott itt...
vajon elmennél-e...
hol álom csatornák...
ha dőlni látszik...
ha megérted sorsod...
árván álló...
karod ha néha átölel...
sok-sok betű...
árnyak kísérnek...
csendfolyamok...
ott túl már...
mert feloldozást...
Magamnak... 2018


mire mennék vele...

mire mennék vele ha értenélek 
hiszen a keresztek mind olyan mások
az árnyék is legyint szolgamód követ
érzéshez utat nem mindig találok

hol egykor a hullám vetett tajtékot
képeket sodor csak az emlékezet
szirtek sziklák hosszú homokos partok
gyorsan fogy a kiszabott időkeret

tétova csendben egy balkezes álom
jelzi az életem csupa buktató
mérföldes csizmától eredő lábnyom
hagy sárfoltot olyan lehangoló

csupán csak szeretni akarlak téged
mire mennék vele ha értenélek

 

következő alkotás >