szél űzte sötét felhők...
szél űzte sötét felhők rohannak
szürkére színezik a kék eget
néha átvillan köztük egy tétova
napsugár de már nem ad meleget
temető csendjében virágok között
állok a sír előtt és gondolkodom
mintha szárny suhanna a fejem fölött
szeretteim nyugodt hangját hallom
de csak a szél játszik égi dallamot
s a gyertyák lassan csonkig égnek
ők ott túl tudják hogy mit gondolok
egyszer hozzájuk én is megtérek
addig virág emlék szép gondolat
csend szürkeség gyertya az idő halad