a hajnalpír már...
a hajnalpír már átdereng
az ablakredőny résein
egy-egy kósza fénysugár
meg int megint meg int
megszólal egy vadgalamb
párját hívja most talán
szél suhan a lomb alatt
búcsúzik lassan a nyár
festett kép lett most a táj
tobzódó színeket fest az ősz
az elmúlás érzése néha fáj
s a gondolat itt elidőz
tavasz jön újra a tél után
vágyod hogy újra éljed
de ősz az úr még ezután
csak a remény mi újra éled