bár csendet ír...
csendet ír a tollam üres papírra
rajzol a szélére szép virágokat
közben az álmok nem válnak valóra
őszi szél zörgeti az ablakokat
tűnő időben csak a ránc növekszik
öreg testben még „ifjú” szív dobog
de a lét porondján már nem vetekszik
a maiakkal de még a láng lobog
bár csendet ír a tollam a papírra
de kell a zaj is mely néha átölel
apró csodákat megélni naponta
kérésemre a sors csak ritkán felel
kanyargós úton messze még a távol
csillagfény sem tündökölhet bárhol
ajánlás
hercegem az idő gyorsan rohan
gyorsvonat majd száguldó üstökös
déjà vu érzés tör rám valahonnan
és igazam talán nem is pörös
éltem már itt talán fogok újra
nézni az égre csillagot számolva