ha inog már...
...Mert elvész mind, ki térdet
hajlít a zsarnoknak; akit önérdek serkent
de a szegényért szólni gyáva.
(Benjámin László: Ne áltasd magad)
átgázolni mindenkin ha fontos
törni zúzni koponyát csontokat
gazda lássa a szolga milyen szorgos
és bókkal fogad dobott koncokat
hazugság sem állhat messze tőle
hozsannát zeng az összevert tenyér
szegényt taszít ha kell még mélyebbre
s neki jut így majd a több kenyér
szolgalelke feltétlen kiszolgál
csupán a pénz a dobott konc az úr
térden csúszik egy-egy hangos szónál
nem véd meg mást de gyáván meglapul
ha inog már az imádott szobor
nyüszítve várja a talp mikor omol