árnyak kísérnek...
át nem gondolt kiköpött félszavak
már csendet vár a morzsolódó lét
vad álmokból csak cserepek látszanak
orkánhangon üvölt a kósza szél
de vándor vagy te is ahogy mi mind
kősziklákon át a völgyekbe le
csorgó verítéket a homlokodra hint
emberi léted igyekezete
árnyak kísérnek és elment barátok
baljós érzéseid kísértenek
átdereng a fény a felhők közt látod
talpad alatt álom-üvegcserepek
félszavak néha mondatokká érnek
észreveszed-e ha megértenének
ajánlás
herceg a beszéd az ember sajátja
mégis keveset és rosszul használja
mert néha gyilkos erejű a szó
felemel lesújt vagy gondolkodtató