---

Tartalom

ZENTAI MÁRIA: Ami nem lehet. Előszó
SZILÁGYI MÁRTON: Vörösmarty Szózata és a korabeli politikai diszkurzus
DÁVIDHÁZI PÉTER: "...hogy annyi kínt, epedést hijába". Széchenyi bibliai logikája a Szózat előzményében
A. MOLNÁR FERENC: A Szózat nyelvtörténeti elemzéséhez
DEÁK ÁGNES: "Forradalmi tartalmú költemény". A Szózat tiltás és tűrés határmezsgyéjén az 1850-1860-as években
SZŐNYINÉ SZERZŐ KATALIN: A "honfihűség dala" a Zenészeti Lapok (1860-1876) hasábjain. Egressy Béni: Szózat
SZALISZNYÓ LILLA: Gyakorlatok. Egressy Gábor útja és a Szózat

---

Fülszöveg

Vörösmarty Mihály Szózat című verse (1836) és Egressy Béni Szózatdallama (1843) olyan irodalmi és multimediális alkotás, amelyet a kortársak szinte megszületése pillanatától nemzeti jelképpé avattak. A megzenésítést követően Vörösmarty sorai futótűz gyorsaságával terjedtek, a társadalom minden rétegéhez eljutottak, nagyon rövid időn belül országosan ismert mű lett. A Szózat szavalati darabként, de még inkább zenei formában már az 1840-es évek közepén a közösségi események szinte állandó műsorszámává vált. A mediális kétarcúság és a reprezentatív, nagyközösségi szerep jelentős mértékben bővíti az értelmezési lehetőségeket, és különösen az interdiszciplinaritásnak kedvez. Jelen tanulmánykötet irodalom-, nyelv-, zene- és politikatörténész szerzői ezt a többszempontúságot kihasználva arra tesznek kísérletet, hogy saját kutatási területük felől közelítve a Szózathoz, eddig kevéssé méltatott, vagy egyáltalán nem ismert összefüggéseket hozzanak felszínre.

A Hagyományfrissítés az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete XIX. Századi Osztályának könyvsorozata, melynek kötetei egy-egy 19. századi magyar irodalmi szövegről közölnek tanulmányokat. A vizsgálat tárgyául olyan írásműveket választunk, amelyek közvetlen vagy közvetett módon jelenkori önértelmezésünk alapszövegeivé váltak, vagy éppen a kánonon kívülről járultak hozzá a hagyomány rendszerének alakulásához. A Hagyományfrissítés címben implikált szemléletmód szerint - vállalva a hagyományban való benne állás és a róla folytatott beszéd egyidejűségével járó módszertani kételyeket - lehetséges kritikai-elemző módon megszólalnunk a sajátnak érzett örökségről.

---