---

Tartalom

SZILÁGYI MÁRTON: Arany János és a Naiv eposzunk - Előszó
VOIGT VILMOS: Mi a "naiv" és mi az "eposz" Arany tanulmányának értelmezői körében?
ÁCS PÁL: Az idomtalanság idomai. Arany János és a 16. századi magyar verses epika
DEZSŐ KINGA: "A mult idők homályán megszólal egy rege". Gondolatok Arany eposzkísérleteiről
RUTTKAY VERONIKA: "Már akár igazi akár ál". Az Osszián és a naiv eposz problémái
CSONKI ÁRPÁD: Elveszett eposzaink. Vörösmarty Mihály és a naiv eposz műfaja
MIKOS ÉVA: A Naiv eposzunk és Arany folklór-fogalma

Névmutató

---

Fülszöveg

Jelen kötet tanulmányai Arany János Naiv eposzunk című 1860-as tanulmányának tudományos hatásával vetnek számot. Arany írása nemcsak a magyar irodalomtörténetről való gondolkodásra volt nagy befolyással, hanem más tudományágaknak a kérdésfeltevéseit is hosszú időre meghatározta. A kötet szerzői az Arany-szöveg sokirányú hatásával összhangban több tudományterület (régi és klasszikus magyar irodalomtörténet, irodalomelmélet, anglisztika, néprajztudomány) szempontjait érvényesítve értelmezik újra a tanulmányt. A szerzők egyrészt arra vállalkoznak, hogy Arany saját életművének és korának kontextusai felől értelmezzék a Naiv eposzunkat, de a munka távlatos tudománytörténeti jelentőségére is rávilágítanak. Arany tanulmánya olyan szövegnek bizonyul, amelynek bizonyos megállapításai és kérdésfölvetései a mai napig inspirálóan hathatnak a kutatókra, míg más elemei - mint a naiv magyar eposz megtalálásának lehetősége - már nem kecsegtetnek új eredményekkel.

A Hagyományfrissítés az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete XIX. Századi Osztályának könyvsorozata, melynek kötetei egy-egy 19. századi magyar irodalmi szövegről közölnek tanulmányokat. A vizsgálat tárgyául olyan írásműveket választunk, amelyek közvetlen vagy közvetett módon jelenkori önértelmezésünk alapszövegeivé váltak, vagy éppen a kánonon kívülről járultak hozzá a hagyomány rendszerének alakulásához. A Hagyományfrissítés címben implikált szemléletmód szerint - vállalva a hagyományban való benne állás és a róla folytatott beszéd egyidejűségével járó módszertani kételyeket - lehetséges kritikai-elemző módon megszólalnunk a sajátnak érzett örökségről.

---