---

Tartalom

BEVEZETÉS
BIBLIOGRÁFIA

I. RÉSZ: AZ OROSZ IRODALOMRÓL ÉS ANNAK IRODALMUNKKAL VALÓ KAPCSOLATÁRÓL
A megjelenés időrendjében
Líra és epika
Egy korszak irodalma
Sajtó és cenzúra
Összefoglalások
Népköltészet
Szerzőnélküli versek, elbeszélések és regények
Irodalmi és tudományos élet
Széppróza
Világirodalomtörténetek
Dráma, színészet, film
Antológiák
Témák és hatások
Szerzők

II. RÉSZ: OROSZ ÍRÓK MAGYAR NYELVEN
Rövidítések

MUTATÓK
Orosz írók mutatója
Általános névmutató
Képek jegyzéke

RÉSUMÉ
Венгерская библиография русской литературы
A Hungarian Bibliographie of Russian Literature

---

Bevezetés

Amióta irodalmunk a külföldi szellemi törekvésekkel szorosabb kapcsolatokat keresett és tartott fenn, azóta töretlenül és egyre sűrűbben hívjuk irodalmunkhoz az orosz literatura nagy képviselőit és viszont is annál nagyobb vágy mutatkozott íróinkban megismertetni eszméiket az orosz közönséggel. Amióta kutatásainkat mint két pillérre, az íróra és a közönségre építjük, azóta még fontosabbnak tartjuk megismerni az eddig homályban maradt szellemi vonásokat. Mióta a magyar irodalomtörténet tudománynak tekinti munkásságát, Toldy Ferenc működésétől kezdve, azóta állandóan foglalkoztatja az írók és a közönség érdeklődését az orosz szépirodalom. Toldy Ferencnek 1828-ban az akkori Magyarország vezető szellemi folyóiratában, a Tudományos Gyűjteményben megjelent tanulmánya az első korszakos lépés, amely nemcsak iránytadó, hanem azért is nagyjelentőségű, mert ettől kezdve az orosz irodalommal való kapcsolataink megszakítás nélkül a fejlődésnek olyan útját mutatják, amelyre jogos öntudattal nézhetünk. Ennél a pontnál nemcsak a mennyiség (355 orosz író műveit olvasta nagy rokonérzéssel 12 évtized magyarja), hanem a minőség is imponáló. A kiválasztás mind a múltban, mind a jelenben valóban feltűnő volt, mert főleg a klasszikusokra irányult. Kezdetben német, majd francia fordítások közvetítésével. Azonban már a század végén izgalmas láz fogta el íróinkat, hogy az orosz literaturát eredeti nyelven tanulmányozzák, fordítsák. Toldy Ferenc Orosz poézis c. említett tanulmányában már Puskint és Lermontovot állítja a romantika korának olvasói elé, s alig félszázad múlva egy lelkes poéta, Reviczky Gyula biztatására megindul legtermékenyebb oroszból-fordító írónk, Szabó Endre munkássága.

Puskin és Lermontov mellett csakhamar megjelentek az orosz széppróza nagy századának klasszikusai is: Gogolj, Turgényev, Tolsztoj Leó, Dosztojevszkij, Csehov és Gorkij. A szovjet irodalomnak nem egy kiválóságát már a második világháborút megelőző évtizedekben élvezhették olvasóink, így Erenburg regényeit, vagy Májákovszkij verseit. A mesterséges szellemi zárlat azonban távolról sem hozta irodalmunkkal olyan közvetlen kapcsolatba az új Oroszország íróit, amint az helyes és kívánatos lett volna. Szovjetorosz regények magyar nyelven jelentek meg Moszkvában és Párisban is és ezek, bár rejtett utakon, imitt-amott mégis csak nyomot hagyhattak a magyar nép lelkében. Emlékszem, hogy Tárászov-Rodionov 1930-ban Párisban megjelent Csokoládé-ja mennyire megmozgatta annak a néhányszáz magyar olvasónak a lelkét, akikhez eljutott a könyv, melyről először Illyés Gyula adott hírt a Nyugatban.

Irodalmunk azonban - ez utóbbi példa azt is igazolja - nemcsak a vezető elmékkel, a legnagyobb írói szellemekkel talált kapcsolatokat, hanem a kevésbbé kiemelkedőkkel is. Bibliográfiánk ékes bizonyítéka annak, hogy több mint 300 orosz író alkotása hogyan jutott el íróinkhoz és olvasóinkhoz, megtermékenyítve érzelem- és kedélyvilágukat. Az orosz írók tolmácsolását íróink mindenkor siettek előmozdítani. Alig van évtized, melyben ne alakulna ki hivatásos írókból jeles fordítói-gárda. Már a kapcsolatok kezdetén jelennek meg folyóiratainkban orosz elbeszélések, - a szerző nevének feltüntetése nélkül; a szerző nevével először Bulgárin Tádé, az első orosz 'tárcaíró' Mazeppa c. regényrészlete jelent meg, majd 1840-ben a Regélőben Cárkovszki nevű író kozák regéje lát napvilágot. A lassan, de fokról-fokra meginduló érdeklődés a 40-es években már gazdag eredményeket mutathat fel: e korszakban ott látjuk a népszerűsítők között a népdal-gyűjtő Kriza Jánost, tőle ered az első orosz vers-fordítás is, majd a derék Kazinczy Gábort, aki az addig nálunk ismeretlen orosz irodalmat mind tanulmányokkal, mind pedig fordításokkal népszerűsíti s buzgalmának köszönhető az első Puskin-fordítás is, mely közönségünkre igen jellemzően, még prózai elbeszélés; ugyanis az orosz elbeszélő irodalom iránti domináló érdeklődés - Puskin és Lermontov verses műveit kivéve - majdnem végigkísérhető irodalmunkban. A szépprózában megnyilatkozó orosz lélek rajza, a magyar lélekkel sok azonos, de még több ellentétet tükröző vonás mélyen belevésődött a magyar olvasók szívébe.

A két irodalom közötti kapcsolat - bibliográfiánkat tanulmányozva - meglepő új vonásokat tár a kutató elé. Maga a bibliográfiai anyag irodalmi feldolgozása külön monográfiát kiván. Éppen ezért bevezetőnkben csupán a leglényegesebb vonásokat óhajtjuk megrajzolni, ezzel is utat mutatva a további kutatásnak.

...

Bibliográfiánk minden adata pozitív tényen alapul; ezzel a bibliográfiai pozitívizmussal is tiszteletünket akartuk kifejezni egy nagy nemzet nagy irodalma iránt, amelyhez évszázados kapcsolatok fűznek, s amely eszmékben, motívumokban és témákban olyan gazdagon termékenyítette meg irodalmunkat. Adja Isten, hogy a mi klasszikusaink is az orosz irodalomban hasonló termékenyítő forrásokat fakasszanak.

"Az orosz irodalom magyar bibliográfiája" a Magyar Külügyminisztérium Kulturális Osztályának megbízásából és teljes anyagi támogatásával az 1945-1947. években készült. Hálás köszönetét mondok: dr. Gulyás Pál, dr. Trócsányi Zoltán, dr. Alszeghy Zsolt professzor uraknak, akik nemcsak módszertani tanácsaikkal, de az anyaggyűjtésben is segítségemre voltak, dr. Czinkotszky Jenő miniszteri tanácsos úrnak, a Kulturális Osztály vezetőjének, a munka létrehívójának, dr. Tolnai Gábor főigazgató úrnak, hogy becses sorozatában lehetővé tette a bibliográfia megjelenését, Hajdú László igazgató úrnak, hogy színészettörténeti adatgyűjteményét és dr. Radó György miniszteri titkár úrnak, hogy orosz könyvtárát rendelkezésünkre bocsátotta.

Budapest, 1947. Szent István királyunk napján.
Kozocsa Sándor.

---