---

Tartalom

Előszó

Szövegek
  I. Szerelmi költészet
  II. Keservesek, panaszdalok

Jegyzetek

Mutatók
  Szómagyarázatok
  Forrásjegyzék
  Bibliográfia
  Kezdősormutató
  Címmutató
  Nótajelzések mutatója

---

Előszó

A rendhagyó szöveggyűjtemény-sorozat célja, hogy az 1820 előtti magyar világi ponyvakiadványokat beemelje az újabb közköltészeti és történeti poétikai szakirodalomba. Az olvasóközönség korábban főként Pogány Péter és Stoll Béla nagy ívű kutatásai nyomán kapott ízelítőt a ponyvák művelődéstörténeti szerepéről, kultúraközvetítő és árucikk jellegéről. Pogány Péter két monográfiával adózott a kérdésnek (1959, 1978), egy máig hiánypótló 1848-49-es szövegválogatást is összeállított (1983), Stoll Béla pedig a régi magyar versek kritikai kiadásaiban, különösen a jegyzetekben adott közre számos ponyvaszöveget (különösen: RMKT XVII/3 és RMKT XVII/14). A budapesti közgyűjtemények világi ponyvaanyagát, különösen a váci nyomda termékeit így ma már áttekinthetőbben vizsgálhatjuk. A korabeli vallásos ponyvakultúráról Tüskés Gábor és Knapp Éva (2002), a későbbiekről Lengyel Ágnes, Limbacher Gábor és Tüskés Anna publikáltak tanulmányokat, a kalendáriumi irodalomról pedig új monográfiák születtek Dukkon Ágnes (2003) és Mikos Éva (2010) tollából. A világi ponyvakutatás viszont napjainkra sajnos gyakran kívül került a szakma érdeklődésén. Kivételt jelentenek Küllős Imola (2004) és Tóth Arnold (2015) kutatásai amelyek a nyomtatott vőfélykönyvek hatását vizsgálják a XIX-XX. századi paraszti kéziratokra, illetve Domokos Mariann, Chikány Judit és más történeti folkloristák szaktanulmányai, elsősorban a mesekutatás témaköréből. Az elemzéseken túl mindazonáltal maguk a ponyvaszövegek jóformán teljesen kívül esnek a tudomány érdeklődésén. Ideje tehát, hogy önálló forráskiadások tárják a közönség elé.

A ponyván terjesztett magyar világi szövegeket tudomásunk szerint elsőként Jankovich Miklós gyűjtötte, konkrét ponyvafüzetek és másolatok útján is. Örökségét részben Erdélyi János, de főleg Thaly Kálmán antológiái aknázták ki. Hosszabb kihagyás után Stoll Béla és Varga Imre adott közre anyagukból a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi köteteiben (3, 9-11, 14.), majd Küllős Imola és jómagam e sorozat XVIII. századi közköltészeti antológiáiban (4, 8, 14-15), illetve Szabó T. Attila néhány forrásközlő cikkben és a Haja haja virágom című antológiában. Ezzel együtt erős túlzás lenne azt állítani, hogy a mai kutatók által vizsgált irodalomtörténeti szövegkorpuszban jelentős számú ponyvai alkotás szerepelne. Ami mégis bekerült e halmazba, arról kevéssé tudatosul, hogy egyúttal e sajátos kiadványtípusról is elárul valamit.

...

---