---

Tartalom

1. Küzdelem a pápasággal
2. "A rómaiak legelnek Magyarország javaiból"
3. Orléans és Párizs
4. Középkori históriaírás
5. Gesta regum, gesta nobilium
6. A Gesta Hungarorum értelme

Résumé

---

Fülszöveg

A feltevésekben, tévedésekben és eredményekben gazdag Anonymus-kutatás, amely időnként meddő egyhelybentopogássá fajult, az utolsó években váratlanul új erőre kapott. Hirtelenében nem tudnám megmondani, hogy ez a fellendülés milyen időszerű szükségletet elégít ki, de bizonyos, hogy a Névtelen jegyző jelentőségét középkori irodalmunk összefüggésében ma jobban látjuk, mint valaha, s hogy az Anonymus-kérdések megoldásában többé-kevésbbé érdekelve van minden történeti-szellemtudományi diszciplínánk.

Az a meggyőződésem, hogy, Győry János kötete fordulópontot jelent az Anonymus-kutatásban, Számomra (s azt hiszem mások számára is) ezenkívül még külön ideológiai és módszertani öröm, mert biztató jelét látom benne annak, hogy egész irodalomszemléletünk időszerűsítésére, de főként középkorunk deromantizálására irányuló kísérleteink nem maradtak eredménytelenek. A hat fejezetben elsősorban nem a mintaszerű apparátust és a gáncstalan erudiciót, a mesterséget érzem fontosnak, hanem mindazt, ami a "mikrofilológiai" eljáráson és eredményeken túl új összefüggésekre és "makrofilológiai" távlatokra utal, mert Győry teljesen tisztában van azzal az alapvető elvvel, hogy a részletek mindig csak az osztatlan egészből érthetők meg és belőle értelmezhetők. Az eddigi "röghöz kötött" kutatók jórésze pl. alig tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az "Anonymus"-szal azonosított Petrus esztergomi prépost lapokat tépett ki a Szentszék egyik registrum-kötétéből. Győry kiemeli elszigeteltségéből s megrajzolja hozzá a világtörténeti hátteret, a magyar királyság és az egyházi állam harcát. Egy másik sokat vitatott részlet ("A rómaiak legelnek a magyarok javaiból") megfejtése szükségessé teszi az Anonymus-kor társadalmi-gazdasági szerkezetének átvilágítását, amit Győrynek mégegyszer, részleteiben is el kell végeznie, hogy meghatározhassa a Gesta igazi értelmét. A transzcendentális magasságban szabadon lebegő szellemtörténet leszáll, visszatér a szilárd földre s átadja problémáit a történelmi materializmusnak. Ez mindenesetre termékenyebb munkamódszernek bizonyul, nemcsak érzület- és eszmetörténeti vonatkozásban, hanem az olyan szigorúan filológiát vagy forma- és stílustörténeti problémák esetében is, amilyen Anonymus "két szövege", Anonymus viszonya antik mintákhoz, középkori forrásokhoz, az antikizáló francia stílusiskolákhoz, a középkori történetírás világképéhez, technikájához és tipológiájához.

Ezek után érthető, miért neveztem fordulópontnak Győry könyvét, amelynek újszerű exegetikai fejezeteire mégegyszer, nyomatékosan felhívom a figyelmet. A leglényegesebbet azonban szándékosan a végére hagytam. Győry nem foglalkozik a Névtelen jegyző személyazonosságának megállapításával, ami szerintem különben is csak megtévesztő álprobléma, de ennél jóval többet tesz: konkrét, plasztikus képet rajzol róla s úgyszólván egy új szerzővel ajándékozza meg középkori irodalmunkat, amikor szövegéből kielemzi társadalmi és osztályhelyzetét, politikai, teológiai, nyelvi érzületét, s a történetírói intencióját meghatározó erőket és elemeket.

Természetesen Győry sem mellőzi a feltevéseket. De tudjuk, hogy különbség van terméketlen és termékeny feltevések közt s ezt Győry is jól tudja. Most már csak azt várjuk tőle, hogy továbbra is tiszteletben tartva a filológiai alapot, megrajzolja a magyar középkor epikájának átfogó képét.

1948 március hó.
Turóczi-Trostler József

---