---

Tartalom

Előszó
Bevezetés

I. AZ ÍRÁS ARCHÍVUMA
Jósika Miklós: Két élet (1862) - Babits Mihály: A gólyakalifa (1913)
1. Prototextusok (I.)
2. A szeszély képletei mint az írásaktusok allegorikus figurái
2.1. Archívumok szorításában - hasonmások a képek anyagán és az álomvilágban
2.2. Az emléknyomok interferenciájához és archivális felülírásukhoz
3. Ködfátyol és varázstükör, kinematográf és emlékezet
4. Az értelem ára
5. Hiteles felelősök
6. A két regény szeszélyes kapcsolatáról

II. AZ ÍRÁS HITELE
Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón (1892) - Krúdy Gyula: A podolini kísértet (1906)
1. Az epikai hitel poétikájához: intertextualitás és ökonómia
2. A szövegek eredői, hálózatai
2.1. Két lexikoncikk tanulságai
2.2. Tájékozódás térkép nélküli tájon
2.2.1. Legendás eltévelyedések
2.2.2. A fikció "dokumentumairól"
2.2.3. Anyagtalan közegek: nosztalgia, álom
3. A fantasztikum tranzakciói
3.1. Egy veszteséges üzlettől a királyi élvezetekig
3.2. Árucsere és adósság
3.3. A megelőlegezett bizalomtól a hűtlen kezelésig
4. Olvasni a jelenlétet
5. A szerződéses alapokon álló történelmi hitel

III. AZ ÍRÁS TERE
Jókai Mór: A jövő század regénye (1874) - Harsányi Kálmán: A kristálynézők (1914)
1. Prototextusok (II.)
2. A szövegtér küszöbén
3. A modern képzelőerő nyitánya
4. Kommunikációs rendszerek, párbeszéd-szituációk
4.1. A (félre)értelmezés aranypora
4.2. Kommunikációs visszásságok
4.2.1. Újság
4.2.2. Távíró
4.2.3. Fényképek és mozgó képek
5. "Semmi sem akart egy fogalom alatt megférni"
5.1. Írások színrevitele
5.2. Az őrület partitúrája
5.3. A jövő század írásai
6. Téridők
6.1. Kelet!
6.2. Az idő térbe fagyasztása
6.3. Változékony szövegterek
7. A tudásbázisoktól az írásterekig

IV. AZ ÍRÁS MINTÁJA
Nagy Ignác: Magyar titkok (1845) - Szerb Antal: A Pendragon legenda (1934)
1. Paródiák, anti-detektívregények és szójátékok
2. Betűközeli élethelyzetek
2.1. Ördögi lejegyzések
2.2. Szövegek fogságában
3. A valóságreferenciák mint a létélmény provokációi
3.1. A technika szellemei
3.2. Inter media silent Musae
3.3. A szöveg védelmében
4. A regényesség poétikája
5. Gótika - detektívregény - film

V. HANGSÚLYELTOLÓDÁSOK
1. Csevegés és cenzúra
2. Vendégszövegek, hiteles archívumokból
3. Az olvasás írása

Felhasznált irodalom
Névmutató

---

Előszó

Mindig is kedveltem azokat a regényeket, amelyek nyomozásra késztettek és komolyan megdolgoztattak, aztán egy váratlan csavarral aláásták gondosan kimunkált cselekményüket, vagy esetleg kérdőjelek közepette hagytak. Ebből az élményből születhetett az ötlet, hogy az olvasót elbizonytalanító szövegekkel foglalkozzam komolyabban. Miközben az is egyre világosabbá vált számomra, hogy a szövegek tematikai jegyeiktől függetlenül hordozzák ezeket a sajátságokat, olvasás és nyomozás pedig a korábban gondoltnál sokkal szorosabb viszonyban állnak. A téma első (bő lére eresztett, világirodalmi allúziókkal súlyosan megterhelt, és értelemszerűen hipotetikus) variánsát egy doktoriskolai felvételire dolgoztam ki 2007-ben. Az akkor még vázlatpontokba szedett gondolatmenetet a doktori képzés évei alatt folyamatosan szűkítettem. Ebben vezérelt az a belátás, hogy az első variáns módszeres kidolgozásához évek helyett évtizedekre lenne szükségem. Ugyanakkor néhány, az ebben az időszakban megismert szaktudományos munka szintén elemi erővel késztetett a téma újragondolására. Az abszolutórium megszerzése és a fokozatszerzési eljárás elindítása között alakítottam ki a végső struktúrát, összeállítottam a szövegpárokat, többször újraolvastam a regényeket, sőt, első eredményeimet is publikáltam. Így a fokozatszerzés alatt rendelkezésemre álló időben tulajdonképpen egy jól kidolgozott terv szerint haladhattam tovább, majd juthattam el a doktori védésig. Az opponensi véleményekben, valamint a szöveg nyilvános vitája során felmerülő kritikai megjegyzések újabb, komoly feladatokat vetítettek előre, de opponenseim, Bengi László és Hites Sándor, illetve a bíráló bizottság tagjainak pontos és megvilágító reflexiói összességében megkönnyítették a dolgomat. Köszönettel tartozom mindegyiküknek, hogy legjobb tudásuk szerint segítettek munkám végső kidolgozásában.

Hálás vagyok mesteremnek, Eisemann Györgynek az évtizedes segítségért, Földényi F. Lászlónak és Kovács Árpádnak, hogy egyetemi-doktori kurzusaikat látogathattam, valamint hasznos és előremutató tanácsaiért a kézirat lelkiismeretes lektorának, Hansági Ágnesnek, és Fórizs Gergelynek, az Irodalomtörténeti füzetek sorozatszerkesztőjének. A szöveg ilyen formában nem készülhetett volna el feleségem, Varga Tímea odaadó támogatása nélkül, amiért nem győzök köszönetet mondani.

Szentendre, 2018. július

---