---

Tartalom

Bevezetés

I. A HISTÓRIÁS ÉNEK MINT BESZÉDMÓD
I.1. Historia et fabula: História és... história?
I.2. A delectatio legitimációs technikái (Gyönyörködtetni, de hogyan?)
  A gyönyörködtetés nyomai
  A példától az olvasmányig
I. 3. Érintkező ideológiák, érintkező beszédmódok

II. OLVASMÁNYTÖRTÉNET ÉS KIADÓI POLITIKA (A HELTAI-NYOMDA)
II.1. Heltai Gáspár és a Heltai-nyomda
  Szórakoztató irodalom Heltai nyomdájában
II.2. Heltainé, Heltai Gáspár özvegye
  Heltai és Heltainé - összehasonlítás
  Heltainé és olvasóközönsége
II.3. [typ. Heltai]. A Heltai-nyomda utóélete a 17. században

III. EXEMPLUM ÉS FIKCIÓ HATÁRÁN: A SZÉPHISTÓRIA
III.1. A széphistória: műfaji kérdések
III.2. Retorikai megközelítés: genus deliberativum vagy genus demonstrativum?
III.3. Poétikai megközelítés: historia vagy fabula?
III.4. Ideológiai megközelítés: a nők és a szerelem

IV. RETORIKA, POÉTIKA, IDEOLÓGIA: AZ EURIALUS ÉS LUCRETIA BESZÉDMÓDJAI
IV.1. Műfaj és ideológia az Eurialus és Lucretiában és forrásában
IV.2. A szerelem retorikája: a levélforma alakváltozatai

Összegzés
Függelék
Felhasznált irodalom

---

Fülszöveg

Irodalomtörténeti dolgozatoknak leginkább szerzők, művek, életművek, illetve különböző korszakok vizsgálata a témája. Jelen könyv azonban egy szándék megjelenését és kontextusát vizsgálja, amely arra irányult, hogy a kora újkori írásbeliség megszokott használati létmódja mellett olvasmányt talált ki és kínált a befogadók számára. Ennek a jószerével implicit, de esetenként akár szövegszerűen kikövetkeztethető szándéknak a megragadása elméleti, illetve kutatásmódszertani problémákat is felvet. Nevezetesen például azt, hogy miként lehet mai irodalomértésünk, elméleti apparátusunk hatása alatt feltett kérdéseket olyan módon megfogalmazni, hogy a vizsgált kor irodalomértése, irodalmi gondolkodása, illetve elméleti apparátusa számára se legyen idegen. A szándék mint irodalomtörténeti relevanciájú kategória megjelenése azt is jelzi, hogy az irodalomtörténeti kérdezések iránya változik, és korábban nem eléggé megfigyelt vagy észre sem vett problémák képezik reflexió tárgyát.

A könyv a históriás éneknek, ezen belül a széphistóriának a 16. századi magyar irodalomban betöltött szerepét értelmezi két olvasat metszéspontjain: a műfajtörténeti, poétikai, olvasmánytörténeti, nyomdatörténeti, eszmetörténeti kérdezések révén levonható tanulságokat egy szövegközpontú analitikus, diskurzív olvasattal veti össze. Tipológiai és terminológiai vizsgálatokat követően, a gyönyörködtetés, szórakoztatás szándékának nyomait keresve, a kötet a szövegek legitimációs technikáit térképezi fel, melyek révén igyekeztek kibújni a hivatalos, protestáns preskriptív morális ellenőrzés alól, ily módon keresve két irodalmi ideológia és beszédmód érintkezési felületeit.

---