---

Tartalom

Bevezető

BÉLYÁCZ KATALIN: Aiszkhülosz, Perzsák: 'A kutatás útjai'
KÁRPÁTI ANDRÁS: A szatírok játékszere. Aiszkhülosz: Iszthmiasztai 85-97
KARSAI GYÖRGY: Kreón és Oidipusz. (Oidipusz király 512-862. sor)
VINCE MÁTÉ: Az esküszegés mint a tragikum forrása. Euripidész egy elszabadult soráról
VÁMOS KORNÉLIA: A bűnös és az ártatlan - Euripidész Helenéje
ROGIER VAN DER WAL: Cicero the Actor
FERENCZI ATTILA: Mérték felett. Tragédia és komédia találkozása Seneca Hercules furens című drámájában
HAJDU PÉTER: A tragikum megőrzése és eltüntetése a prózai átdolgozásban. Klasszikus tragédiacselekmények Dictys Cretensis művében

Bibliográfia
Affiliációk

---

Fülszöveg

Az antik színház mai "élővé tétele" nyitott szellemű kulturális életben és a kor kihívásaira reagálni képes, gyerekközpontú oktatási rendszerben három pilléren nyugszik: 1) a kortárs színház, amelyben folyamatosan új és új megközelítésű színpadra állítások születnek; 2) az oktatási rendszer, amely nem vitrinbe zárandó múzeumi tárgyakat lát az antik drámákban, hanem a gondolkozni tanítás örök érvényű lehetőségeit; 3) az ókortudomány, amely a szaktudomány eszközeivel és igényességével elhelyezi e drámákat az emberiség kultúrtörténetében. E három pillér, e három megközelítési mód közös nevezője a jelenközpontúság, az az igény, hogy kortársunkká tegyük a klasszikus Athén egyik csúcsteljesítményét, a színházat.

---