---

Tartalom

Előszó

I.
Kalász Márton: Búcsú Tüskés Tibortól
Nagy Pál: Tüskés Tibor, a barát és a kritikus
Jókai Anna: Tüskés Tibor
Bertók László: Tüskés Tibor 80
Czigány György: Tüskés Tiborra emlékezve
Vasadi Péter: Visszapillantás Tüskés Tiborra
Pozsgai Zsolt: A sétáló ember

II.
Vekerdi László: Mérték és mű. Tüskés Tibor kritikái
Alföldy Jenő: Magyar Pléiade-ok. Tüskés Tibor: Közelítések
Pomogáts Béla: Az irodalom mint személyes ügy
Rónay László: Egy vérbeli humanista arcképéhez. Emlékeim Tüskés Tiborról
Kabdebó Lóránt: Értékmentés? Értékteremtés! Tüskés Tibor példázata. Aki otthont adott Weöres Sándornak
Monostori Imre: Pannóniai emberünk, Tüskés Tibor
Vasy Géza: Az elfogulatlan irodalomtörténész
Zsávolya Zoltán: T. T. mester. Jegyzetek egykor és most

III.
Péter László: Barátságunk
Csűrös Miklós: Emlékek Tüskés Tiborról
Ferenczi László: Személyes jegyzetek Tüskés Tiborról
Kántor Lajos: Pécsi séta Tüskés Tiborral
Poszler György: [Levél]
Nagy Imre: Emlékmozaikok Tüskés Tiborról
Lőkös István: Találkozásaim Tüskés Tiborral
Kósa Csaba: A dunántúli ember
Kis Pintér Imre: Búcsú Tüskés Tibortól

IV.
Fodor Andrásné: A bennem élő emlékek Tüskés Tiborról és Fodor Andrásról
Ivasivka Mátyás: "A Veres Péter által is becsült zene-embernek..." Emlékeim Tüskés Tiborról
Boda Miklós: Szemtől szembe Tüskés Tibor emlékével
Marafkó László: T. T. úr a "három t"-ben
Papp Vilmos: Tüskés Tibor honlelése
Benedeczky István: Barátságunk Tüskés Tiborral
Maurer Teodóra: Balatonszántód szülöttére, Tüskés Tiborra emlékezem

V.
Rónaky Edit: Tüskés Tibor Tanár Úr. Erőtlen szavak egy erős tanáregyéniségről
Csepregi Béláné Sailer Zsuzsa: Tüskés Tibor diákja voltam
Dizseri Eszter: Emlékezés Tüskés Tiborra
Gállos Orsolya: "emberségből példát, vitézségből formát". Tüskés Tibor
Tusnády László: Így láttam Tüskés Tibort
Bartusz-Dobosi László: Staféta

Névmutató

---

Előszó

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetében működő kritikatörténeti munkaközösség tagjaként - Szörényi László intézetigazgatóval történt előzetes egyeztetés után - 2012 januárjában azzal a kéréssel fordultam 2009 novemberében elhunyt édesapám még élő, általam ismert pályatársaihoz, barátaihoz és tanítványaihoz, hogy írják meg a személyére és munkájára vonatkozó emlékeiket, reflexióikat, s rögzítsék kapcsolatuk történetét. A felkérést az a felismerés ösztönözte elsősorban, hogy ezek az írások segíthetik pályájának és személyiségének jobb megértését, s forrásul szolgálhatnak munkásságának tárgyilagos értékeléséhez a XX. századi magyar irodalom, irodalomtudomány és kritika történetének kutatásában. Meggyőződésem, hogy egy ilyen írásokból álló összeállítás hozzájárulhat a kor eszme- és mentalitástörténetének, intellektuális kapcsolathálózatának mélyebb megismeréséhez, egyben fényt vethet a jelen emlékezéskultúrájára és irodalmi kultusztörténetére.

Összesen mintegy ötven személyt kértem fel, akik közül többen különböző okokra hivatkozva kimentették magukat, betegség miatt nem vállaltak közreműködést, illetőleg a kötet összeállítása közben hunytak el. Másfél év alatt közel harminc írás gyűlt össze, melyeket kiegészítettem néhány, még édesapám életében és közvetlenül a halála után megjelent, az átfogó visszatekintés igényével írt vagy más szempontból fontosnak ítélt dolgozattal. Bár az "in memoriam" típusú összeállításokban bevett gyakorlat, tudatosan lemondtam a válogatásról a könyveiről készült kritikákból, mivel egyrészt ezek módszeres számbavétele és együttes közreadása - saját, kötetbe nem foglalt kritikáinak összegyűjtésével és kiadásával együtt - külön feladat. Másrészt egy ilyen összeállítás terjedelme várhatóan messze meghaladta volna a jelenlegi kiadói lehetőségeket. Kivételként Vekerdi Lászlónak és Alföldy Jenőnek a szokványos könyvkritika keretein túlmutató, az egész addigi munkásságra kitekintő bírálatait vettem fel a kötetbe.

Az így összegyűlt írások többsége az esszé és az emlékezés műfajába tartozik, de van közöttük születésnapi köszöntőnek és kiállításmegnyitónak készült dolgozat is. Az emlékezők közül többen ismeretlen irodalomtörténeti adatokat, levélrészleteket, egész leveleket és illusztrációkat is közölnek. Két esetben az írásokhoz mellékelt kísérőlevél, továbbá egy hozzám intézett levél formában küldött rövid emlékezés felvételét is indokoltnak tartottam. Mindez növeli a gyűjtemény forrásértékét. Az itt közreadott írások más-más oldalát mutatják meg Tüskés Tibor személyiségének és alkotó tevékenységének, de együttesen is csupán közelítések lehetnek. Az egy irányba mutató, egymást erősítő vagy kiegészítő megfigyelések, megállapítások mellett találhatunk bennük átfedéseket, első pillantásra jelentéktelennek tűnő részleteket, sőt ellentmondásokat is. Mindezek helyretétele, összefüggésbe illesztése és értelmezése - a megfelelő forráskritika alkalmazása mellett - az olvasó feladata.

A szerkesztés során szerettem volna elkerülni az írások egyszerű szerzői betűrendbe sorolását, ezért tematikus és műfaji szempontokat, valamint a szerzők tevékenységét és édesapámhoz fűződő viszonyát tekintetbe véve öt csoportot alakítottam ki. Mivel egy-egy írás gyakran két vagy több csoportba is beilleszthető, a csoportosítás és a sorrend egyaránt szubjektív természetű. A már korábban publikált dolgozatok első megjelenési helyét az írások végén tüntettem fel.

Levelezésének és kéziratainak nagyobbik részét édesapám még életében átadta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, ahol a hagyaték kutatható. Fodor Andrással folytatott levelezésének harmadik, saját maga által sajtó alá rendezett kötete már posztumusz hagyta el a sajtót. Halálát követően több tanulmány jelent meg munkásságáról, napvilágot látott az első pályakép, s megjelent a részben még általa összeállított válogatás a hozzá írt levelekből. A jelen kiadvány e munkák sorába illeszkedik.

Annak oka, hogy az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete adja ki e kötetet, elsősorban az, hogy a többféle irodalmi irányzatra nyitott irodalomtörténészi, kritikusi szellemiség, melyet Tüskés Tibor képviselt, nem idegen az Intézet hagyományaitól, s hogy külső munkatársként szoros kapcsolatban állt az Intézettel. A Kortársaink című intézeti kismonográfia sorozat számára ő készítette el Csorba Győző (1981) és Rónay György (1988) életművének feldolgozását. Számos intézeti munkatárssal volt szakmai, néha baráti viszonyban: hagyatéka közülük többek között Béládi Miklós, Bodnár György, Kerényi Ferenc, Kiss Ferenc, Komlós Aladár, Lukácsy Sándor, Pomogáts Béla, Rába György, Rónay László és Szauder József leveleit őrzi. Tudomásom szerint egy 2004. december 8-án tartott könyvbemutatón járt utoljára az Intézetben: Fábián István (1903- 1961) irodalomtörténeti tanulmányainak általa válogatott, szerkesztett, utószóval ellátott, Ízlés és irodalom című kötetét Bodnár György, Kerényi Ferenc és Jankovics József méltatta.

Hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik megértették szándékomat, s igent mondtak felkérésemre. Köszönöm Pomogáts Bélának és Szörényi Lászlónak, hogy tanácsaikkal, javaslataikkal segítették munkámat. Kecskeméti Gábornak köszönöm, hogy lehetővé tette a kötet felvételét az Intézet kiadványai közé. A kézirat elektronikus változatának elkészítésében nyújtott segítségért Tüskés Annának és Lengyel Rékának, a kézirat professzionális kiadói gondozásáért Hegedüs Bélának és Szilágyi N. Zsuzsának tartozom köszönettel.

Tüskés Gábor

---