---

Tartalom

ELŐSZÓ
A LEGDRÁGÁBB GYERMEK
SZÜLŐI ATROCITÁSOK
A GYEREKSZOBÁM
AZ UTCA EMBEREI
A SULI ÉS ÉN
ISKOLAI PROGRAMOK
A BOLTOK ÉS MÁS KÜLDETÉSEK
A KAJA - HETI ÉTREND
FENT ÉS LENT
AZ IDŐ MÚLATÁSA
MÁSODIK OTTHONOM: A BALATON
REGNUMOSKÉNT
A PIARISTA ALMA MATER
A 12-ES MEZBEN
BUNYÓTLANUL
MUNDÉRBAN
A LÁNYOK ANGYALOK
LAKÁS ÉS OTTHON
HÉT KICSI KOCSI
BULIK, JÁTÉKOK ÉS JÁTÉKOSOK
A KÖZGÁZON
FÁJDALOM ÉS KÖNNY
INFORMATIKUS ARANYÉVEK (1970-1981)
SZAKMAI SZÖRFÖZÉS (1982-1991)
SZESZÉLYES HULLÁMOKON (1992-2001)
FORTUNA FENEKÉT BÁMULVA (2002-2006)
NYUGODT NYUGDÍJAS ÉVEK (2006-)
BÚCSÚ
FÜGGELÉK

---

Előszó

Ezek a kis történetek éppen annyira szólnak a múltra kíváncsi fiataloknak, mint a hozzám hasonlóan mesélni szerető hetveneseknek.

Amikor Kisanna az edzés után végre kilép az öltözőből, megkapja a forró csokit, amit egy turbánszerűen lefejtendő kakaós csiga koronáz, azon kapom magam, hogy mesélni kezdek és be nem áll a szám. Néha azért eszembe jut megkérdezni, hogy "ja, és hogy ment a futás?"

Mik is ötlenek fel bennem? Például ilyesmik:

Tudod-e, hogy mi nem hiányzik az ablakos-tótnak?
Kik voltak régen az utca emberei?
Mire jó a skíró? Mi megy, mint a karikacsapás?
Miért nem volt a régi teleken hó a pesti utcán?
Milyen volt akkoriban a suli és a napirend?
Mit ettünk és mit nem a hétköznapokon és vasárnapokon?
Mivel teltek az ötvenes-hatvanas években egy ifjú napjai?
Mit kezdett a lányokkal egy piarista szigorral nevelt ifjonc?
Mennyibe került életem első saját keresetén vett öltönye?

Szívesen mesélnék neked a régi ízekről is, de azokat nem lehet leírni, ezért nem tudom érzékeltetni a hideg kannás tej zamatát, amit akkor értékel az ember, amikor a mutatóujjával kifúrt kívül ropogós, belül pihe-puha kifli belét eszegeti.

Viszont szó lesz itt sportról, cserkészetről, középsuliról, katonákról és természetesen - bár csak szolidan - kicsit a szerelemről is. Hát effélékről szól ez az íráska, most pedig következzék a nógatás, ámbár csak az X éven felülieknek.

***

Látom, amint a kezed tétován a legfelső polc felé nyúlna, de most is csak legyintesz, mert úgysem éred el, mert oda kellene vonszolni egy széket, aztán meg azok a poros-sárgás régi fotók már úgyse izgatnak senkit se. Fáradt vagy: talán már téged magadat sem.

Tudod, nekem nem volt mesélő nagypapám és a szüleim csak ritkán emlegették a régi időket. Bár felfogtam, hogy apám egykor jól keresett és a '49-es "gengszter-váltás" vetett véget a család jólétének, azt már nem értem, hogy mégis miként és már sohasem fogom megérteni.

Mindez pedig azért van, mert a "létező szocializmus" korában az értelmiségi ivadékot hamis burokkal vették körül, részint mert nem tartották partnernek, részint mert féltek az elszólásaitól. Ezért csak félig voltunk részesei a velünk és a körülöttünk történteknek.

Én nem akarom elkövetni ezt a hibát. A Jancsi és Juliska se éppen csúnya történet, de belőle nem tudhatod meg, hogy mondjuk Pannika és Öcsike mit tartottak finomságnak a kolbászkerítés pálcikái helyett, ki volt az ő boszorkányuk és miféle erdőkbe kalandoztak el.

Szóval fogadd csak meg a tanácsomat! Toljad csak oda azt a széket a szekrény legfelső polcához, szedegessed le a régi cuccokat és fújjad le róluk a port, hogy legyen még módod elmesélni az utódoknak azt, amit még nem teljesen felejtettél el, addig, amíg még meghallgatnak.

Egyébként gondold meg, hogy az öregek miért emlékeznek jobban a régen történt dolgokra, mint az újabbakra, amelyek mások előtt sem ismeretlenek? Vajon nem a természet akarja szelíden ránk tuszkolni ezzel a régmúlt felidézésének a kedvesen fájó feladatát...?

Bélapó
(alias Piusz)

---