---

Tartalonm

Előszó helyett
Pamflet a jelenben
Konok ábrándozó
Az elejtett fonál felszedése
Elmélkedés Budapesten
Kisvárosi asztaltársaság
Mitracsek úr temetése
A gépezet beindul
Mitracsek úr szakszervezeti tag lesz
Én is Mitracsek vagyok!
Mitracsek úr megszólal
Az Irodalmi Alakok Védegylete
Az ember mint író
Beregszászi képeslap
Előadás a színházban
Mitracsek úr Beregszászon járt
A visszatérés nehézségei
Az író szembesül a tényekkel
Kritikai párbaj
Az etikai bizottság előtt
A visszhang
Mitracsek-szindróma
A bírósági per
A zsurnaliszta melléfogásai
Kisvárosi hétköznapok
Töprengés a történtekről
Írói hitvallás, avagy újabb nyavalygások
Mitracsek úr monológja
A végzet kezdete
Vége! Na, végre! Egyelőre
Megszólal a jogász
Mitracsek úr visszatér

---

Fülszöveg

Teddy, Tommy meg Bob, a sok hamburgerfaló, akiknek a fülén jön már ki a hot dog az utcai sütödék dzsungelében önelégülten kérdezik: ön elég ült? Villamosszékeket dobnak a piacra, hogy ügyetlen családapákat üssön agyon az áram, miközben, az útmutatást követve, megpróbálják összeszerelni azt. A szerelem mindent legyőz. Még önmagát is, főként azt. Nem, nem, magát nem, Irma néni. A nénikre már immúnis ez a vírus. Rusnya dolgaitól megmenekülnek. Ülhetnek nyugodtan a fotelban, ami már elhordott annyi életet, s horkolhatják rég elhunyt bácsik örök álmát. Álmát is vehetnek a Felvidéken vagy dobronyi árusoktól a beregszászi piacon. Mert közös a piac. Árus és vevő közösen használja. Kopott öltözetű emberek keresnek használt árakat, mert az kevesebbe kerül másoknak, hogy ők annál többért mondhassák magukénak. De beszélhetek én maguknak, egy szavamat sem értik, az önök szemében ukrán vagyok. Állítólag önök fizetik a nyugdíjamat, s a Táncos Bolond szerint nem szavazhatok. Féltik tőlem ép elméjüket. Inkább a televíziót bámulják, ahol szüntelen zajlik a holly-woodu, agyköltött T-boy püföli a soros ellenségeit. Vélt vagy valós, ha elindul a ménes, átgázol rajtunk megannyi pszicho-pata. Letaposnak, mint csámpás gyerek a csizma szárát. Legjobb lesz, ha meglógja mindenki a maga szárát, és lelép a papíros szélén! S elinal nyugatra, maga mögött hagyva Csapot, Asztélyt, Tiszaújlakot. Az utolsó pedig leoltja a lámpát, hogy elmúlásunkban sem használjunk hiába áramot.

Kedves olvasó, nem kell megijedni, ez a részlet nem ebből a könyvből való!

---